Esztergomi Szent István Naptár az 1929. évre (1929)
Aranymisés nagyprépost. (1877—1927^) A közeli mult egyik legkegyeletesebb emléke dr. Walter Gyula nagyprépost s választott püspök aranyáldozata volt. Élete nagyrésze itt folyt le Esztergomban. Azért minden, ami nevéhez s egyéniségéhez fűződik, nekünk kedves s a felvértező múlt tanulságait nyújtja. Itt élt, járt-kelt közöttünk. És ha valaki, az esztergomiak állanak legközelebb leikéhez. Viszont mi esztergomiak ezt a finom lelkű, korrekt papi működést kifejtő s nagy tudású író-embert nagyjaink közé iktatjuk és a jövő nemzedék példaképévé állítjuk, mint papot, mint polgárt s mint írót egyaránt.. Életét mint pap, nem a külső fénynek, a parádés szereplésnek, hanem a munka hősiességének szentelte. Egyénisége a kiegyenlítést, az egyensúlyt s az összhangzatot jelentette. Leereszkedő s közvetlen, anélkül, hogy mások gyarlóságaihoz simulna vagy alkalmazkodó lenne. Mint érseki általános helytartó részese az egyházmegyei kormányzatnak. Mint ilyennek is, kormányzási működésén a törvényesség, az atyai lelkűiét, az úri bánásmód, az ellentétek kiegyenlítése a vezérlő szellem. Ismeri a kormányzott papságot, annak lélektanát. Épen ezért tudja, hogy ha azt ötletszerűen, meghallgattatás nélkül kezelnék, az fájna annak s ezzel a tekintély tisztelete is esnék fölfelé. Mint írót, Walter Gyulát erős láncok kötik a katholicizmus elveihez s intézményeihez. De tudott mindenkor azért erős magyar is lenni, hogy bebizonyítsa, menynyire elbírja a magyar lélek a katholicizmus- tól való beojtást. Éreztette irataiban, hogy a katholicizmusnak az egyes országokban vannak hagyományai s karakterei, amelyeket a nemzettel való közösség miatt is meg kell őriznünk. Ez a vonás tette lehetővé, hogy Walter Gyula a magyar lélek gondolkodását az egyházi irodalomban is meg tudta érteni. Szerénysége s a mai nehéz idők viszonyai lehetetlenné tették, hogy aranymiséje ünneplése impozáns módon menjen végbe. Csendesen, házikápolnájában tartotta meg s mintha a mai súlyos nemzeti megpróbáltatások segítségére is jöttek volna az ő nemes visszavonuló egyéniségének, hogy túlessék a hangos ünneplésen. De azért Walter Gyula aranymiséje emlékkövet állított Esztergom közönségének s az egyházmegye papságának lelkében. Emlékeztető arra, hogy az életet — melyet sokszor oly feketévé tesz a kirívó önzés, az intrikus csúszás, a vakmerő ítélkezés egymásról, a tisztes munka mellőzése s a stréber törteíés — a Walter Gyula-féle egyének példája s magaslata teszi elviselhetővé. Lelke előtt a könyörtelen egoizmus meghátrál s egyeneslelkű- sége nem visz ingoványba. Amikor a pátriárkái kor határánál őt nézzük, ezeket tanulságul, mint emlékköveket eltesszük s szívünkbe, mint ereklyetartóba zárjuk. Keményfy Kálmán.
