Varga Péter Dénes: Esztergomi régiségek és furcsaságok - Városunk, múltunk 2. (2015)

át Tarkaságként emlegették. Szerencsésebb elszólás nem is történhetett volna, hiszen épp ez az elnevezés tükrözte leginkább az egyesület tagjainak színes palettáját. Soraiban az úri világ prominens képviselői mellett az iparosok és földművesek értékes és nagy tiszteletnek örvendő tagjai is fellelhetők voltak, akiket az előbbiekhez elsősorban a gyermekkor és az iskola kapcsolt. Ők vagy a főgimnáziumban vagy a reálban járták az alsóbb osztályokat, és csak ezután tanultak szakmát vagy fogták meg az eke szarvát. Akadt közöttük néhai kispap is, mint Kiss István, Simor János bíboros hercegprímás egykori tanítványa, vagy Helcz Antal volt polgármester, szintén Simor-tanítvány. A klasszikus műveltségű, tudományosan igen képzett Helcznek és a prímással való baráti kapcsolatának köszönhetően Esztergom maradandó alkotásokkal gazdagodott. Az egyébként is nagy tiszteletnek örvendő polgármester akkor vívta ki igazán ismerősei, barátai, tagtársai elismerését, amikor egy alkalommal XIII. Leo pápa követe Esztergomba érkezett, és Helcz Antal ékes latinsággal köszöntötte a főpapot, aki ezt hasonlóan viszonozva gratulált a városnak művelt elöljárójához. A tagok teljes létszámmal általában csütörtökönként, a napi munka után ültek össze egy-két pohár borra vagy sörre, hogy kedélyes tere- ferélés közepette állapodjanak meg olyan sorsdöntő kérdésekben, mint például a képviselő-választás. így tömörült Esztergom társadalma egy kalap alá, főként amikor megalakult Dóczy Ferenc pékiparos kezdeményezésére a polgári lövészegylet és új életre kelt az önkéntes tűzoltóság, illetőleg az akkoriban országos

95