Varga Péter Dénes: Esztergomi régiségek és furcsaságok - Városunk, múltunk 2. (2015)

s. o. s.

1902. április 14-én történt, hogy a világ akkori legnagyobb luxusgőzöse, a drámai legendává híresült Titanic, melyről építői azt állították, hogy „még az Úristen sem tudja elsüllyeszteni", 23 óra 40 perckor jéghegynek ütközött. Frederick Fleet, az egyik őrszem vette észre a holdtalan éjszakában a közelben váratlanul felbukkanó veszélyt és meghúzta a vészharangot. A szolgálatos tiszt utasítást adott a hajó balra fordítására és a bal oldali hajócsavar hátramenetbe kapcsolására.

Mai hajózási szakértők szerint a két parancs kü- lön-külön helyes volt, együtt azonban katasztrofális következménnyel járt. A hatalmas Titanicnak hosz- szú időbe telt, míg megkezdte a lassú fordulást, így a jéghegy végigsúrolta a hajó jobb oldalát. A külső acéllemezeken végzetes károk keletkeztek, a jéghegy öt kamrát felszakított. A tisztek kényszerűen vették tudomásul, hogy a hajó menthetetlenül el fog süly- lyedni, pedig ezt már a méreteiből adódóan is lehetetlennek vélték utolsó útjára indulása előtt. A hajó legnagyobb szélessége a vízvonalnál 28 méter, hosz- szúsága 269 méter volt, annyi, mintha 8 budapesti 10 emeletes panelházat tennénk egymásra. Magassága a gerinctől a kémények tetejéig 53 méter volt, ami körülbelül egy 18 emeletes háznak felel meg. A burkolatát alkotó acéllapokat 3 000 000 szegeccsel

88