Varga Péter Dénes: Esztergomi régiségek és furcsaságok - Városunk, múltunk 2. (2015)

Elmélkedés karácsony után

Rendre csupán néhány hét telik el karácsony után, amikor az emberek szívében él még az ünnep emléke, az együtt eltöltött családi esték meghitt hangulata. Sokhelyütt esténként még kiviláglanak a földíszített fák csillogó fényei, amint Esztergomban is megcsodálhatjuk az ünnepi díszbe öltöztetett Széchenyi teret, élén a város monumentális fenyőjével. Mégis talán kevesen tudják, hogy a Mindenki Karácsonyfája állításának a szokása köztereken, utcákon csak a 20. század eleje óta ismeretes és feltehetően német szokás nyomán alakult ki. A hagyománnyá vált divat kezdeményezője Schlachta Margit, a Keresztény Nemzeti Egység Pártjának első női parlamenti képviselője volt 1920-ban, aki az Országgyűlésben tett felszólalásában amerikai tapasztalataira hivatkozva tette meg a Mindenki Karácsonyfája állítására vonatkozó javaslatát, amelyre rövidesen a belügyminiszter is áldását adta. Létre is hozták a Mindenki Karácsonyfája Bizottságot, és az adományokat - használt ruhákat, tartós élelmiszereket - gyűjtő, sőt kolduló „faanyák" megválasztásával a kampány rövidesen intézményesülni kezdett. Az akció 1927. december 27-én kezdődött, amikor Grüner Tivadarné, a Pesti Hazai Első Takarék- pénztár volt helyettes vezérének felesége, Kenessy Istvánná és Stefanits Istvánná faanyák közreműködésével Budapesten a Ferenciek terén felállították az

64