Varga Péter Dénes: Esztergomi régiségek és furcsaságok - Városunk, múltunk 2. (2015)

első Mindenki Karácsonyfáját, amelyet azután továbbiak követtek, mígnem hamarosan országos szokássá terebélyesedett. A fák külön érdekessége volt, hogy nem feltétlenül Magyarországról származtak. Hargita, Búcsecs, Nagy-Pietrosz erdeiből is érkeztek fenyőfák, illatos üdvözletét hozva az ezerszer megsiratott Erdély népének. De származtak fák Kanadából is, az ottani magyarság ugyanis meg volt győződve róla, hogy az óhazában maradt magyarok rövidesen rá fognak ébredni arra, hogy létezik egy olyan hatalmas, erős magyar gondolat, amely össze tudja kovácsolni az egész világ magyarságát. így kapott a kezdetben szakrális gondolat valójában politikai színezetet olyannyira, hogy rövidesen teherautók platójára rögzített mozgó karácsonyfák indultak útjukra.

A helyi sajtó is tudósított róla 1932-ben, hogy „folyó hó 24-én, karácsony estéjén a Széchenyi téren felállított Mindenki Karácsonyfája alatt szép ünnepély lesz, melynek folyamán Mátéffy Viktor prépostplébános ki fogja osztani a szeretet-adományokat." A szegények megajándékozásához több pénzbeli és természetbeni ajándék érkezett. Az ünnep alkalmából Serédy Jusztinián bíboros hercegprímás nagymisét pontifikáit a Bazilikában és utána szentbeszédet mondott.

„Azokkal az irányzatokkal szemben, amelyek az embert még az állatnál is mélyebbre akarják ala- csonyítani és egyes helyeken le is alacsonyítják, Krisztus egyháza évenként visszatérő liturgiájával figyelmeztet bennünket az ember nagy méltóságára - mondotta a főpásztor. - Erről az emberi

65