Varga Péter Dénes: Esztergomi régiségek és furcsaságok - Városunk, múltunk 2. (2015)

ben elragadtatva egy hegyet pillantott meg, melynek sziklái közt holtan látta önmagát, összetört tagokkal véresen feküdni. Megértette az Úr üzenetét: nem a Szentföldre kell mennie, hanem itt kell maradnia, mert itt fogja elnyerni a legnagyobb mennyei ajándékot, a vértanúság koronáját. Istvánnak nagyon tetszett a szónoklat, ezért az ünnep elmúltával Gellértet a palotában tartotta és fiának, Imre hercegnek a nevelését bízta rá, így esztendőket töltött Esztergomban is.

Egyes történészek szerint az ő tollából származnak István király Imre herceghez írott intelmei is. 1028-ban, miután István hadai Ajtony vezért a Maros vidékén legyőzték, sor kerülhetett a kilencedik egyházmegye szervezésére, és István Gellértre bízta a püspökség, valamint a káptalan, a káptalani iskola és a papi utánpótlás megszervezését. Ennek Gellért és társai becsülettel eleget tettek.

Az egyházi szolgálatra nagy gondot fordított, olvashatjuk a Kis legendában. így nyári időben az Úr házában jéggel telt edényeket rakatott, s ezekben az Úr vérének átváltoztatásához palackokat őriztek a legjobb borral, amit csak találni lehetett. Mert amint mondta: „Amit hittel fogadunk el belül, érezzük azt kellemesnek kívül." Máskor fejszét vett a kezébe és kiment az erdőbe fát vágni. A kivágott hasábokat teste sanyargatására maga hordta a tárolóba. Utazásait soha nem fogaton, hanem egyszerű kordén tette. Történt egy alkalommal, hogy kocsisa hanyagsága miatt bosszankodva haragra lobbant és megparancsolta, hogy az ellene vétkező embert korbácsolják meg. Szolgái bár engedelmeskedtek parancsának, de ismerték a püspök atyai szelídségét. A bűnöst ugyan

34