Varga Péter Dénes: Esztergomi régiségek és furcsaságok - Városunk, múltunk 2. (2015)

gabona, az állatok és a rab cselédek (nancipiis) után. A gyermektized érintette Somogyország népét is, mert az egyház nagyobb terheket rótt szolgáira, mint a királyi udvar és a vár, de még inkább sújtotta a birtokosokat, akiknek szolgaállománya ezáltal megcsappant. Ennek tudható be, hogy a 12. század közepe táján a gyermektizedet megszüntették.

A Duna vonalától keletre a kalocsai püspökség egyházmegyéje terült el. 1009-ben állíthatták fel az erdélyi püspökséget, mely az egri és a kalocsai egyházmegyékhez kelet felől csatlakozott. Az első „erdélyi" püspök minden valószínűség szerint térítő szerzetes lehetett. Erre utal egyrészt, hogy nem városnévvel jelölték püspökségét, mint egyebütt az országban, hanem a terület nevével, másrészt az a körülmény, hogy Bihar megyében kapott faluját Barátpüspöki névvel különböztették meg más Püspöki nevű falvaktól. Mindamellett a térítő püspök állandóbb székhelyét Gyulafehérváron kell feltételeznünk. István király a püspökségek székhelyeit általában ott jelölte ki, ahol a királyi család egyik tagjának vagy valamelyik hű tartományúrnak palotája, vára állt, és ahol ezek katonai kísérete, páncélos vitézei biztonságot nyújtottak az egyházfőnek is. A püspöki székes- egyház és palota a király, királyné, ill. a dux (herceg) udvara mellett, a várban épült fel. Az egyházfő jelenléte fellendítette a vár és az alatta kialakult „váras" hely forgalmát úgy, hogy ezekben európai értelemben vett városi fejlődés indult el. Létrejött a kezdetben civitasnak vagy urbsnak nevezett püspökvár, alatta a váralja (suburbium) a szolgálónépek, kézművesek és kereskedők házaival.

28