Varga Péter Dénes: Esztergomi régiségek és furcsaságok - Városunk, múltunk 2. (2015)

Az 1009. évi rendezés nyomán hét egyházmegye területén kezdődött el a szervezés. Amint a püspök- ségi beosztás a világi központokhoz igazodott, úgy az egyházi szervezés középszinten is a világi adminisztráció, a vármegyeszervezet keretei között indult meg. Bizonyítja ezt, hogy az esperességek határai általában egybeestek a vármegyék határaival. Ez ugyan már egy előbbre haladott fejlődés eredménye, kezdeteit azonban az 1009. évi szervezés következményének kell tekintenünk. Az első plébániák kétségtelenül az ispáni vár mellett, a várjobbágyok védelme alatt létesültek. Az ispán mellett székelő plébános a vármegye segédletével indította el a falusi templomépítést. Az ispán és a pap (presbiter, sacerdos) közösen járt el abban, hogy a vasárnapot mint munkaszünetet megtartsák, de abban is, hogy vasárnap mindenki menjen templomba. István király a templomba járást azzal segítette elő, hogy a vásárokat vasárnapra helyezte, és a vásár helyét a templom mellett jelölte ki. Innen ered a vasárnap szó, amely eredetileg „a vásár napja" volt.

Az ispáni vár plébániája után épített templomokat a legkorábbi hagyományos vásárhelyeken kell keresnünk. Ezek egyrészt a váras helyeken és a királyi udvarhelyeken voltak, másrészt forgalmasabb csomópontokon. A fontosabbak helyét az a középkori jogszokás rögzítette, amely szerint a megyei kihirdetéseket három hagyományos vásárhelyen eszközölték. Az egyházas vásárhelyek sűrűsége a 11. század elején már elérte azt a fokot, hogy a legtöbb falutól 3-4 óra járásnyira, 15-24 kilométernyire lehetett templomot találni. Ez azonban nem volt elegendő a rendszeres

29