Varga Péter Dénes: Esztergomi régiségek és furcsaságok - Városunk, múltunk 2. (2015)

tét Anasztáz lengyelországi apát, a pápa megbízottja határozta meg. Mint a pannonhalmi alapítólevél helyreállított eredeti szövegéből kiderül, István király „Anasztáz apátúr közbenjárására, tanácsából és engedélyével [...] a Pannónia felett fekvő Szent Márton- monostornak olyan szabadságot adott, mint amilyennel a Monte Cassino-i apátság rendelkezik". A Monte Cassino-i kiváltság azt jelentette, hogy az apátságot nem rendelték alá a megyéspüspöknek, hanem kizárólag az uralkodó mellett álló egyházfőtől, az esztergomi érsektől függött. Monte Cassino esetében ez a császár mellett álló pápát jelentette, Magyarországon azonban nem, s ezért nem is került be Pannonhalma a 12-13. században a pápa tulajdonába adott „nullius" apátságok lajstromába, a Liber Censuumba. A fenti szabadságok azt is jelentették, hogy a monostor szerzeteseinek apátválasztási kiváltsága volt, népei pedig kivétettek a megyésispán és a királyi tisztségviselők joghatósága alól. Az oklevélben ezen az „immunitás"- nak nevezett kiváltságon kívül gondoskodás történt az apátság anyagi ellátásáról is egy olyan intézkedéssel, amely révén az apátság egyenjogúvá vált a püspökségekkel. A király a Koppánytól elfoglalt területen birtokába jutott javakat az apátságnak adományozta a somogyi territórium, azaz a Dráván túli Szlavóniára is kiterjedő „Somogyország" járandóságaival együtt. E tizedrendelkezés azt a sajátosságot tartalmazta, hogy Somogy megye szolganépe gabona- és bortermésének, valamint állatszaporulatának tizedén felül minden tizedik gyermekét is köteles volt az apátságnak adni. Ez az adomány nem áll példa nélkül, hiszen 971-ben a meisseni püspök is megkapta a tizedet a

27