Esztergomi naptár Esztergom város és vármegye teljes névtárával az 1891-ik évre (1891)
18 TEL. Korán kezdődik most ideje a telnek, Dermesztő zúgása csipős téli szélnek. Szent Márton lovával nagy korán beállít, A puszta határra leget* deret szállít. Gyümölcsfáid ága hófehértől görnyed, Hogyha le nem rázod, könnyen le is törhet. Térdig jár a hóban az Öreg Deczember, Mindig morog, zug, mint haragos vén ember. Keményebb lesz majd az Jdő Januárban, Kevesebb hó hull le és kevesebb sár van. Ámde megered majd a szeleknek harcza, Sokszor elborul a gazdaember a re/.a, Mert a földnek nincsen szép hótakarója, A mi a vetést a hidegtől megóvja. De zúghat a szélvész, a ki okos gazda, Ügyes szám'tással gondol a tavaszra. Mert a dobosnak-az Isten a barátja, És a zivatar öt a földhöz nem vágja. Ez a száraz idő eltart Februárig, Azután pedig majd erős szélre válik. Végre ismét tiszta, süni köddel, dérrel, Mely egész Márczius elejéig ér el. Dolgos kezű ember a téli munkában Ép úgy megizzadhat, mint a mele,g nyárban, Gyűjteni kell nyáron és igy lesz majd télre, így senki sem várja a zivatart félve. Sült galambot csak a henye, bolond várjon, Ki megküzd mindennel, az ember a gáton. Mulathatsz is télen, itt az ádvent, farsang, Czimbalom pengése, muzsikaszó harsam Lesz sok lakodalom, lesz sok vig disznótor, Kis kolbász, nagy kolbász, ürmös, uj- és ó-bor. Ámde. eszed legyen, mindenben van mérték, Mulatság határát józanul kimérték. És gondolj arra, hogy mily sokan élnek, A kik nagyon érzik nyomorát a ’télnek, Kik küzdenek a hajjal, sót kenyerük sincsen, De azért az ember, hogy társán segítsen. Éiad és lányod küld az iskolába, Szolga és béres ne heverjen hiába, Mert a legjobb ei.e is, ha áll, megvásik, Faragjon az egyik és fúrjon a másik. Márczius elején felhagy a tél mérge, Engedni kezd lassan a folyó s patak kérge Tűnik a hófelhő, eljő a kikelet, Langy tavaszi szellő jár a hegy, völgy felett. TAVASZ. Beköszönt a tavasz napsugárral szépen, Fürdik a zöld határ üde veröfényben Ibolya kifakad a zöld bokor alján, Nyílik a liliom, a szende, a halvány. Melegebb lesz a lég. és a nap sugára, Felpattan a patak jégbilihcse, zárja. Visszatér a gólya, visszatér a fecske, Sok kicsi leányból lesz piros menyecske. A vándormadarak visszaszállnak sorba, És fészket raknak a fakadó bokorba. Mosolyog a szép nap ámde ne feledd el, Ha leteszed bundád, játszol életeddel. Mert a tavaszi nap mostan még rád nevet. Másik perezben felhő födi el az eget, Mint a hazug ember, úgy hazudik épen, Tüdögyuladásod s fejfájásod lészen. Nem lehet most egyik szép napnak sem hinni, Könnyen fog az embert másvilágra vinni. Óva kezdj atyafi dologhoz, munkához, Mert az okos munka házadra áldást hoz. Különben szorgal nad mind hiába lészen, A kora hidegtől minden tönkre inégyen. Mert hidegek lesznek, kora mennydörgések. Úgy illik, hogy erre legyünk mindig készek. Márczmsban vesd el tavaszi vetésed, Hogy idején arasd sárguló termésed. Trágyázd meg a földet, forgasd meg a magnak1 Semmiből nincs semmi, jegyezd mog magadnak, Az első kaszálást megkezdhedd a réten, Aztán a pajtába behordani szépén. A marhákat hajtsd ki a zöld legelőre, Téli takarmányról gondoskodj előre. Nyessed gyümölcsfáid, pusztítsd el a férget, Mely megrágja hajtásán a kérget. A rajozó méhes olyan helyen álljon, Hogy a méhe könnyen virágot találjon. Te magad is szánts, vess és gyüjts, mint a méhe, Hogy hiányt ne erezz, eleséget télre. Ne csüggedj, ha sújtott az Isten haragja, Lelked a bizalmat hitlen el ne hagyja, Mert ha balja sújtott, felemel a másik, Százszor is megáldhat még az aratásig. Meleg nyarunk nem lesz, mert változik sokat, Hoz esőt, felleget, villámcsapásokat; Gabona- s gyümölcsben nem nagyon lesz bőség. Most hideg emészti, majd megint a hőség. Közepes termés lesz, a búza, rozs, árpa Közepes termést hoz az idei nyálba’. A borsó, a lencse kevesebbet fizet, Mert szereti a nedvet, szereti a vizet, De az idei nyár száraz lesz egészen, Egy kis lanyha szellő néha-néha lészen. Száraz szokott lenni a napnak az éve, Azért kevés szemű az asztag, a kéve. De mégis lessz annyi, mennyi elegendő, Földhöz nem vág senkit e sovány' esztendő. Mert csak az érzi meg a csapás nagyságát, A ki elvesztette az Úrban bizalmát. Nyugodjatok meg hát, mit hoz a jövendő, A szorgalmas munka sohasem veszendő. Más birtokát soha el ne kívánjátok, Idegen jószágon örökös az átok. Segítsétek egymást, kéz. a kezet mossa Ne legyen senkise másnak haragosa. S ha aztán mindnyájan igy összetartotok, Elemek csapása nem foghat rajtatok. Mert eltörni könyehb egy pálezát, mint kettőt. Várjátok segítve egymást, a jövendőt. Augusztus derekán, ezen esztendőben, Összegyűl a felhő, eső is lesz bőven.
