Esztergomi naptár Esztergom város és vármegye teljes névtárával az 1891-ik évre (1891)

1“

Jövendőroondó

1891. évre.

Hogy elmegy az :dö! mint a lenge [tára, Észrevétlenül lep egy a más nyomára. Negyedik eve leszen annak immáron,

Hogy jó tanacsim élőtökbe nem táróin.

Be tekintenek én évenként Ti ózzatok,

Ha tőlem a. pártolást meg nem vonnátok, ígérem: hü leszek, ha ti azok lesztek,

Ö ha nem ugy, mint eddig, sarokba nem tesztek. Utolsó betűig betelhet beszédem,

Nem is veszít, ki megfogadja azt szépen. Többet ér az igaz tanács az aranynál. Hogyha megfogadnál, gazt sohsem aratnál. Bölcs tanácsaimmal visszajöttem újra,

Mennyi lesz ez évnek derűje, honija,

Mit rejt ez esztendő még kétes mellében, Elmondom teneked én jó magyar népem.

Nem vár ránk az idő, minden percze drága, Egy órának sincsen kétszeri virága.

Gazt fog az aratni, a ki burjánt vetett,

•lói kell felhasználni e-rövid életet,

Mert nem érdemes, hogy éljen olyan ember, A ki az élettel megbirkózni nem mer.

Ki ölbe tett kézzel nézi a világot,

Többet fog az látni tüskéd mint virágot. Okosság, számítás, jó előrelátás,

H'gg adt megfőnto lás és szilárd kitartás.

Ez a fő mindenben, e niek nincsen mása,

Ez a ga dagság és áld sok burása.

Egy uj esztendőnek a küszöbé i állunk, Lehet, hogy élet ez, lehet, hogy halálunk. De az okos ember bátran megy előre,

A ki visszariad a vihartól, döre.

Mindig szép az éle', ámde csak ugy é ünk. Hogyha bízva, ldi dvo, 'sohasem henyélünk. Elmondom Iliit njra, mit hoz ez esztendő, Hogy mit lehet v mii, ho^y mi a teendő j A ki megfogadja az én ji tárnicsom, Halsorsának okát nem keresi máson.

0 m