Az Esztergomi Katolikus Nyári Egyetem V. évét megnyitó ünnepély előadásai (1937)

8

sen szabadkezet enged a magyarázók éleselméjűségének.

De ne maradjunk az általánosságokban. A közelmúltnak és napjainknak nagyszerű felfedezései a Biblia országaiban számos helyen meglepően új és bámulatos világításba helyezték a Biblia történelmi elbeszéléseit, — mint azt éppen nekem lesz alkalmam előadásaim folyamán egyes ószövetségi vonatkozásokban kidomborítani. De ugyanígy áll a dolog az újszövetségi Szentírás hitelessége tekintetében is, melyre az újabb felfedezések szintén egyre újabb, ragyogó fényt derítettek. Erre vonatkozólag néhány példát hozok fel az Apostolok Cselekedeteiből, mely könyvnek a tartalma a legtöbbet érintkezik az I. keresztény századbeli profán történelemmel. Az ott leírt események színhelye Palesztina, Szíria, egész Kis-Ázsia, Macedónia, Achaja, Itália; egy nem szemtanúnak hallatlan földrajzi és történelmi ismeretekkel kellett volna bírnia, hogy elbeszélésébe egyetlen történelmi vagy földrajzi tévedést se csúsztasson. Az Aposlolok Cselekedeteinek szerzője pedig mindezekben a leírásokban szemtanúnak mutatkozik.

Lukács Csel. 13, 7-ben Sergius Paullust Cyprus szigete proconsnlá-nak (anthypatos) mondja. Cyprus jogi helyzete a Kr. u. I. és II. században négyszer is megváltozott, — egy később élő, nem szemtanú író itt igen könnyen megtévedhetett volna. Cyprus Kr. e. 27-ben császári provincia volt; Kr. u. 22-ben szenátusi provinciává lett, egy anthypatos (pro- consul) kormányzása alatt. Hadrianus császár ide