Az Esztergomi Katolikus Nyári Egyetem V. évét megnyitó ünnepély előadásai (1937)

9

jében (117—138.) Cyprus ismét császári provinciává lett; 198-ban pedig újra szenátusi provinciává. Hozzáteszem, hogy 1912-ben Sergius Paullus (sic!) neve is előkerült egy feliraton, azé a Sergius Paullusé, akit Szent Pál térített meg. (13, 7.)

Tesszalonika főembereit Lukács 17, 6-ban „poIitarches“-oknak mondja. Ezt a címet a régi írók sehol sem emlitik; de újabb időben magában Tesszalonikában (a mai Szalonikiben) talált feliratok tartalmazzák e címet. Egy Kr. u. 46-ból való lista két politarchest is említ. Ez a felirat majdnem ugyanabból az esztendőből való, amikor Szent Pál apostol az ő második nagy útján Tesszalonikába érkezett (51).

18, 4-ben Lukács említi a zsidóknak korintusi zsinagógáját. Korintusban napfényre kerültek egy zsinagóga romjai, a szemöldökfán a következő felirattal: „synagogé Hebraion“.

Csel. 18, 12-17. elbeszéli, hogy a korintusi zsidók Szent Pált Gallio achajai proconsul ítélőszéke elé hurcolták. Gallio neve 1913-ban előkerült egy, a delphi-i pogány jóslóhely romjai között megtalált feliraton, melyből Gallio hivatali ideje is pontosan meghatározható (51 — 52.). Valóban „a néma kövek szólaltak meg“ és tettek tanúbizonyságot a Szentirás hitelessége mellett!...

Nagyszerűen találó mindaz, amit Szent Lukács Efezusról mond. Erre vonatkozólag szintén néhány példát: 19, 24. szerint Demetrius efezusi ezüstműves a többi között Artemis istennő templomának kisebbített képeit szokta készíteni. Hogy az egyes istenek