Az Esztergomi Katolikus Nyári Egyetem V. évét megnyitó ünnepély előadásai (1937)

7

nézetek harcában, hogy lelkünket felszereljük és gazdagítsuk a tudomány tárházából vett kincsekkel.

Nekünk, katolikusoknak gyakran szemünkre vetik, hogy hitünk, az Egyháznak tartozó engedelmességünk kerékkötője a tudományos életnek. Azt állítják, hogy nem csupán a Szentírásnak szabad magyarázatában akadályoz meg bennünket az Egyház hivatalos értelmezése, hanem a tudomány többi ágaiban is a hitnek dogmatikus tételei állandó kerékkötői a tudományos haladásnak.

Mélyen tisztelt Hallgatóim! Nem akarok közismert, híres neveket ismételni, melyeknek viselői a saját példájukkal mutatták meg, hogy a helyesen értelmezett Szentírás és a profán igazságok között nincsen és nem is lehet ellentét, egyik sem kerékkötője a másiknak. Hiszen mindkettőnek: a kinyilatkoztatásnak és a profán igazságoknak végső forrása ugyanaz az Isten, aki nem jöhet ellentétbe önmagával. Az Egyház is megköveteli a tudomány szabadságát, — csak ne legyen szabadossággá ez a szabadság. Az emberi ész felismeri az igazságokat de nem az emberi ész a forrása akár a történelmi, akár a fizikai, akár a bölcseleti igazságoknak. Okos ember nem botránkozik meg azon, ha ismeretlen helyeken útjelzőket talál, sem azon, ha a mélységek szélén korlátokat lát, melyek őt a veszedelemre figyelmeztetik és megóvják attól, hogy a szakadékba zuhanjon. Az Egyház hiteles magyarázata a Szentírásnak aránylag csak nagyon kevés helyére — kivétel nélkül fontos dogmatikus helyekre — terjed, a nem hitbeli és nem erkölcsi kérdésekben telje-