Pálinkás László: Esztergom XVIII. századi művészeti emlékei (1937)
79 tészetre esik, amiben a magyarországi barok-építészeten belül jellegzetes, helyi színezetű, magyaros stílust alakít ki. A Gróh- ház, a Városháza, vagy az Obermayer-ház Pest-Buda, Veszprém, vagy Eger bárok palotákkal szegélyezett csendes utcáiba nem volna beilleszthető. Esztergom építészete rokoko derűjével üt el Buda komorabb, nagyvonalúbb, főúribb hangulatától, Eger főpapi klasszicizáló barokjától pedig polgári szellemében különbözik. Ezek azok a stílus-sajátságok, amelyek révén »magyar- országi bárok« helyett »magyar bárokról« is beszélhetünk. Míg a magyarországi bárok megjelölés alatt a művészi központtól távol eső vidékeken szükségszerűen föllépő helyi stílusváltozatot értjük, addig a magyar bárok fogalmát ezen felül a magyar szellemiségben, a magyar barok-kulturában gyökerező tényezők határozzák meg. A bárok stíluskorszak magyarországi változatát a legelfogultabb kutatók sem tagadhatják. A magyar jellege azonban még sok tekintetben tisztázásra vár. A magyar baroképítészet körvonalai, stílusának a magyar nép leikéből eredő sajátságai, a nálunk dolgozott, de magyarrá nem lett építőmesterek alkotásai között lévő különbségei, a kutatás mai állásánál is kezdenek kibontakozni. Sokkal tisztázatlanabb, sokkal bonyolultabb a magyar- országi és a magyar bárok szobrászat és festészet kérdése, amint ezt Esztergom esetében is tapasztalhatjuk. Ezen a téren elsősorban is az anyag feldolgozatlansága a legfőbb akadály. Nagyjából ismerjük a kiemelkedő nagy mesterek, a hullámok taraján mozgó művészek munkásságát, míg a hullámvölgyben, a hazai bárok emlékek nagy tömege mögött meghúzódó mestereknek legtöbbször még csak a neve sem jutott el hozzánk. A magyarországi bárok sorsát a nagy művészegyéniségek határozhatják meg, a magyar bároknak a stílusjegyeit, szellemét és lelkiségét azonban ezek a kisebb mesterek fejezik ki hívebben. Ami a nagy mestereknél átvett magyaros ikonográfia, az a kisebb mestereknél nemzeti és lelki tartalommal telik meg. Csak a legszélesebbkörű és legaprólékosabb kutatás eredményeinek figyelembevételével választható szét osztrák-magyar, magyarországi és magyar művészet. Csak így tudjuk felismerni a Magyarországon dolgozott idegen és a magyar vagy magyarrá lett mesterek slílussajálságait.13Ez az egyetlen lehetőség 13 Gerevich T.: »Művészettörténet« a Történetírás új útjai c. kötetben, 110. 1.
