Pálinkás László: Esztergom XVIII. századi művészeti emlékei (1937)
38 ródó, lefelé szélesedő lantformájú ablaknyílások — képviselik szembetűnően a kor stílusát. Régi berendezésének egyedüli megmaradt darabja a főoltár. Az oltárképet keretező oszlopok merész ívben előrekanyarodó párkányt tartanak, mely középen megszakad és az oltárkép fölött lévő, felhőzettel és angyalfejekkel díszített felső résznek ad helyet. Jelenlegi oltárképe Szent Istvánt ábrázolja, amint Szent Imrének »Intelmeit« átadja. A kép bal alsó sarkán »Készíttette Majer István Esztergomi Kanonok 1875.«, a jobb alsó sarkán pedig: »Festette Jacobey Károly Budapesten« felírás látható. Bár Jacobey stílusa magában véve is eklektikus, nem lehetetlen azonban — első sorban is a kompozíció erősen barokos megfogalmazása miatt, — hogy Jacobey a régi, ugyancsak Szent Istvánt Szent Imrével együtt ábrázoló és minden valószínűség szerint már igen rossz állapotban lévő oltárképet másolta le, vagy magát ahhoz szorosan tartotta.4 Régi oltárának töredéke a kóruson elhelyezett két faszobor is, melyek magyarországi Szent Erzsébetet és Boldog Margitét ábrázolják,5 gazdag redőzetben leomló arany szerzetesi ruhában, szélesen lobogó, a nyaknál összekapcsolt, be- ezüstözött felső köpenyben. Ugyancsak ezüstfehér a ruhát ösz- szetartó cingulus is. Felsőtestük kissé hátrahajlik és a testsúly az egyik lábra helyeződik át. A fej szintén oldalt és felfelé tekint. A sima, nagy felületekben kezelt, kifejezéstelen arc élénk ellentétben áll a köpeny ügyes és gazdag faragásával. Ez a két szobor jellemző kifejezője a főképp vidéki oltárszobrokban a XVIII. század végén is még gótikus hagyományokból táplálkozó, népies egyházi fafaragásnak.6 Az oltár magyar nemzeti szentjeinek megfelelően a szentély egyszerű süvegboltozatának freskója is a magyar "ikonográfiából veszi tárgyát. Föléje boruló drapériák alatt bársony párnán nyugvó Szent Jobbot felhők közölt megjelenő angyalok tart4 »Ara unica est in qua princips imago S. Stephani Regis Hungáriáé S. Emericum instituentis...« Can. Vis. Archi-Eppalis Cittis Strigoniensis. Filialis S. Thomae Anno 1824. Primási Lvtár fase. LXI. lib. 362. 5 »...duae in ea statuae majores, quippe S. Elisabethae viduae et Beatao Margarethae Belae 4ti Regis Hungáriáé filiae, totidem minores ligneae inau- ratae...« Can. Vis. ... Anno 1824. ibid. 6 Feulner A.: Skulptur und Malerei des 18. Jahrhunderts in Deutschland, S. 5.
