Pálinkás László: Esztergom XVIII. századi művészeti emlékei (1937)

39

ják. Az ábrázolás egyszerű köralakú keretezésén kívül mustrákkal díszített mező következik, melynek négy sarkában kivágott színes papirfigurákhoz hasonlóan, göröngyökön és fűcsomókon térdelve és állva, rózsafűzért morzsolva, bénák, betegek, koldusok jelennek meg, hogy a Szent Jobbnál gyógyulást és segítséget találjanak. Az ismeretlen festő közvetlenül a magyar nép lelkének vallásos mélyére, a bárok hitvilág erősen nemzeties szelleméhez folyamodott, midőn ábrázolásának tárgyát választotta.7 A kivitelezésnek egyszerű, naiv megoldása, az alakok ruházatának részletező, mesélő előadása is, valamely vidéken élő, a néphez közelálló magyar festőre utal. Adatunk az ábrázolás keletkezésére nincs, mindössze annyit tudunk, hogy a szentélyt már 1788. előtt kifestették.8

A szenttamási Szent István-kápolna sem építészetileg, sem egyébként művészileg nem jelentős alkotás, mégis hű kifejezője és kedves, hangulatos emléke annak a művészetnek, mely a nagy mesterek vándordíjától távol, névtelen helyi mesterek működésében virágzott, telítve egyszerű, népies zamatú formákkal és érzésekkel.9

7 Az ábrázolás ikonográfiái sajátosságára Balogh Albin ur hívta lel a figyelmemet, kinek ezért és számos más hasznos útbaigazításáért e helyen mondok köszönetét.

8 »Sanctuarium... fornitum et pictum est...« Can. Vis. ...A. 1788. Primási Lvtár. fase. L. lib. 206/b. — A múlt század hetvenes éveiben, midőn, az oltárképet kicserélték, a freskókat is restaurálhatták, aminek a nyoma különösen a középső körben lévő ábrázoláson erősen látható.

9 A templom két harangját, melyeket a világháború alatt beolvasztottak az esztergomi Knobl János György öntötte volt 1747-ben Esztergomban.