Burány János: Esztergom talajvizei s a vízvezeték (1887)
merithetlen bőségü, tiszta, színtelen, egy kissé kemény vizet rejt magában, — miként ezt a- több helyen levert Norton kutak kimutatják, — ezen rétegbe ásott kutakkal lehatolni azonban eddigelé sehol sem sikerült, mert a fedő homok ömlése minden kísérletet meghiúsít. Az említett kulturréteg szerves maradványai, valamint a csatornák és emésztő gödrök vizátbocsátó falain keresztül, azok tartalma, a Dnna rendes áradásaival évenkint legalább kétszer fölemelkedő talajvíz- és a légköri csapadékok leszivárgó vize által kilúgoztalak és azoknak feloldott alkatrészei a, talajvíz apadásakor a mélyebb rétegekbe vitetnek alá, hol azok a kutak vizével elegyednek, a szárazra jutott felső rétegekben pedig táplálókul szolgálnak a kórgerjesztő csirák és gombák számos fajának, melyek a leszivárgó vízzel a kutakat,— a felszálló párákkal pedig a levegőt fertőztetik meg. Harmadik oka az esztergomi kútvizek rossz minőségének: a felső földrétegeknek csapadékvizerekben való szegénysége. — A várost környező hegyoldalak felső rétegei ugyanis nagyrészben vízhatlan kis-czelli- és cyrena tá- lyagokból állanak, melyeket a vízáteresztő laza lőszréteg (selyemföld) és a hegyoldalakban kiékülő pectunculus homokkő szakadozott lepelként hellyel közzel takarnak. Ezen tálvagok felszínén a csapadékvíz iszapos patakok és rohanó vadvizek alakjában gyorsan folyik alá s a föld alatti vizeteket csupán azon csekély maradványnyal táplálja, mely a iőszrétegen átszivárog. A pec- tunculus homokkő pedig az általa elnyelt vizet a hegyoldalakban kibúvó réteg fejein források alakjában adja a felszínre, hol azok az árkokban alácsörgedeznek. Innen származik azon tapasztalt tünemény, hogy tartós helyi szárazság idején, midőn a l)una vizszino is mélyen alászáll, a városi kutak nagyrésze egészen kiapad. A föld szine alatt lévő vizorek szegény volta azt eredményezi, hogy a Duna alacsony vízállása idején, a talajból feloldott ásványi és szerves anyagok a kutak vizét tömörebben telitik, mint ez magas vízálláskor szokott történni. A vizerek azonban földalatti utjokban, a Iőszrétegnok elmúl lőtt, föld- pát és mész alkatrészeiből, valamint a tályagokból, melyeken leszivárognak, még sok ásványi anyagot oldanak fel, melyek nagyobb mennyiségben szintén ártalmasak az emberi egészségre. Ezekhez járul még az is, hogy a várost környező hegység alapkőzete, a dolomitos mész, a fölötte elterülő kisczelli tá- lyaggal helyenk-int érintkezve, az ebbe behintett vaskéneg bomlásából eredő kénsav által, kénsavas mészre és kénsavas inaguesiára bontatik fel és ez utóbbinak oldatában keserűvizet ad, a most említett kőzeteket áttörő s részben elborító, — többnyire vaskéneg tirtaimu, — trachyt kúpok ős gerin- czek pedig, a rajtuk leszivárgó vizereket vas- és kémügyekkel telitik. mely ásványvegyek szintén nagyrészt szolgáltatnak kút vizeink megrontásához. Ezen tényekből megítélhető, hogy az esztergomi kútvizek rósz minősége vál- tozhatlau természeti viszonyokból származik, melyeket műszaki kísérletekkel 1*
