Burány János: Esztergom talajvizei s a vízvezeték (1887)

8 — iít fölső végén, az északi part oldalban található vízvezetéki esövek tanúskod­nak, melyek a széntjánoskúti és a csurgókúti forrásvizek levezetésére szolgál­tak és valószínűleg a török időkből származnak. Ezen források vizei még nincsenek ugyan vegytauilag elemezve, azonban tiszta, színtelen, hideg voltuk és künynyüségük miatt, a szakértő orvosok ál­tal a legjobb ivóvizek közé soroltatnak, és a nép által igen kedveltetnek. Többnyire a hegyeket boritó lőszréteg alól bújnak elő, eredetüknek azonban valamely mélyebb vízgyűjtő laza rétegben kell lennie, melyből vetődési ha­sadéból), vagy kibúvó rétegfejeken jutnak a felszínre ; mert ezen források a lőszrogio felcő határa, közelében vannak és ennélfogva abból, ily magas­ságban állandó források nem származhatnak. Legjobb bizonyítékot szolgál­tatnak erre a czigánykúti, serkéskúti, az Urbán kápolna fölötti és a csurgó- kúti források, melyek a cyrena-tályag fölött a pectunculus homokkőből erednek. A kir. városhoz legközelebb vannak a Vaskapuhegy délnyugoti lejtőjén, a Serkéskút, Czigánykút, Kóloskút, Urban kút és Csurgókat, — a szomszédos községekhez : a Szent-Jánoskút. Távolabb esnek, egyrészről a diósvölgyi, ba­rátkúti, hármaskúti, fiugókúti, továbbá a vályoskúti, rárói és csipkevölgyi for­rások, — másrészről a törökkúti, döbönkúti, holopkúti, fárikúti, irtványkúti nagy mihálykúti és majáliskúti források, — előbbiek a Vaskapuhegy dél­keleti, a Maróthi- és Báró hegyek nyugoti s a Kétágú hegy északnyugoti oldalain, utóbbiak a Vaskapu északkeleti s a Maróthi hegy nyugati olda­lában. Vizbőségük többnyire csekély és az időjárás szerint változó, köztük a diósvölgyi, barátkúti, hármaskuti és a csipkevölgyi a leggazdagabbak. Az elősorolt források közül vizvezetés czéljára első sorban a szentjános- kúti-, serkéskúti-, czigánykúti-, kolos-kúti-, urbánkúti-, csurgókúti- és diós- völgyi-lorrások volnának tekintetbe veendők, amennyiben azok a várost kör­nyező hegységnek a város felőli lejtőin, a hoz legközelebb esnek, inig a többiek attól nagyobb távolságban feküsznek, vagy közbeeső hegyek által vannak el­választva. Az előbb nevezett források azonban oly kevés vizet szolgáltatnak, hogy azok 15,000 lakos szükségleteinek teljes ellátására együttvéve is alig volnának elegendők. Ezen források vize, azok medreinek kibővítése, vagy alább mélyítése által sem volna jelentékenyen gyarapithatő; mert azok a hegytetőket és felsőbb oldalakat boritó pectunculus homokkő apró gyűjtő medonozéiből szár­maznak, melyek vizeiket anélkül is mind a felszínre adják, az alattuk fekvő réteg pedig vízhatlan tömött tályagból áll. A Diósvölgyi kút a többinél valamivel gazdagabb forrással bir, — Pro­kop János primási uradalmi mérnök ur számítása szerint, ki ezen viz beveze­tésének tervével egy évtized előtt foglalkozott, — őzen forrás 24 óra alatt 800 hectoliter vizet képes szolgáltatni mely mennyiség a kút medrének ki­tisztítása és alább mélyesztése által, valószínűleg még növelhető is, amennyi­ben az jelenleg egészen elhanyagolt állapotban, vastag homok üledék által van elbontva. Ezen forrás a Szentháromság szobrától 5000 méter távolságra

Next

/
Thumbnails
Contents