Vitál István: Esztergom környéke (1932)

26

A Fárikút és legendája.

Ámbár leírásom eme részében csak a magaslatokat Ígértem bemutatni, mégis le kell egy félórára szállanom a Fárikúthoz. (Fárikúttól a római, Mária képes úton jelzés van a Maróti gerincre.) Nem rendkívüli, de szép helyen fekszik. Van legendája, melyet Földváry István dr. volt városi főügyész, költő, remek költeményben dolgozott fel. Íme a legendaköltemény:

FÁRI KÚTJA.

(NÉPREGE.) ÍRTA: FÖLDVÁRY ISTVÁN.*)

Merengek csendes völgy ölében !... Madárdal és lombok suttogása,

A szent természet nyugtató magánya, Megtépett keblem vérző sebét,

— Ringatva lelkem — elfelejtetik.

Sóhajtva szál a szellő szerte szét,

És felcsókolja pillám könnyeit;

A szenvedőnek nincs több bánata...

Talán megnyílt a mennyek ajtaja,

Midőn a fűbe dőlve hallgatom,

A kis virág miről panaszkodik,

S dalos madár a fákon bokrokon, Csapongva zengi fájó daljait;

Boldog menyország, óh regék hona,

Feledve mindent a tied vagyok !

*) A szerző Vili o. gimnazista korában írta a költeményt és szavalta el egy jótékonycélű estélyen.