Esztergom jövője. Az Esztergomi Keresztény Gazdasági és Szociális Városi Párt programja (1927)
11 Amikor fentebb gyermekegészségügyről beszéltünk, nem szabad megfeledkeznünk ifjúságunk nagy részéről: a tanoncohról. Ezek a társadalom igazi páriái. Tanoncinternátusunk van a Kath. Legényegyesület elnökségének buzgólkodásából, tegyük lehetővé működését, hogy tanoncaink higiénikus körülmények között lakjanak. Szüntesük meg a tanonciskolák kétségbeejtő túlzsúfoltságát, de nem oly módon, hogy egy másik iskola tantermeit vesz- szük igénybe, mert ezzel annak délutáni szellőztetését és kellő tisztogatását tesszük lehetetlenné, hanem önálló tanonciskolái helyiségek létesítésével; akár az iskola, akár a munkásbiztosító intézet közbenjöttével pedig tegyük lehetővé (és kötelezővé) tanonc- ifjúságunknak a gyakori fürdést télen is. A tisztaság nemcsak a betegségtől óv és a fiatal szervezet fejlődését mozdítja elő, hanem munkaképességét is hatalmasan fokozza. Tiszta levegő, tiszta víz mellett az egészséges lakás a harmadik főtényezője az egészség megóvásának. Az építési szabályrendeletben tiltassék el — nemcsak a belterületen, de az újonnan kiosztott házhelyeken (Ripáriában, vasút mellett, Táti-úton, Szentgyörgymezőn) is — a pincenélküli, agyagpadozatú, túlalacsony, túlkevés ablakkal ellátott házak építése, mert ezek a tüdővész tenyésztelepei s mint ilyenek, közveszélyesek. Ezzel szemben adjunk meg a családi házat építtetőknek minden lehető kedvezményt: olcsó áron megfelelő nagyságú telket, homokot, meszet, követ; ha kell, mérnöki tanácsot; tömegesebb építkezés esetén lássuk el mihamarább a közművekkel: járdával, közvilágítással, vízvezetékkel s ha lesz, csatornázással. Közegészségügyi szempontból antiszociális a városi vízvezetéki szabályrendelet azon megállapítása, hogy a fürdőszoba után a vízdíj majdnem 70%-kal magasabb, mint a többi helyiség után. Mivel a fürdőszoba berendezése úgyis tetemes befektetést kíván, nem lehet azt, aki ezzel a befektetéssel a magyar gyáriparnak és a helyi szerelőiparnak kereseti lehetőséget nyújt, még 70°/o-os többadóval sújtani, eltekintve attól, hogy a fürdőszoba elsőrendű higiénikus követelmény és nagyon is óhajtandó volna, ha nemcsak a középosztály házaiban, de a kisiparos, a munkás és a földműves házában is mindenütt létesülne. (A külföldön ma már minden, újabban épült kétszobás munkáslakásban van fürdőszoba.) Meg kell szüntetni azt a balvéleményt, hogy a fürdőszoba luxus, aminthogy a mindennapi mosakodás sem az, a szabályrendeletnek fenti rendelkezését hatályon kívül kell helyezni és minél több fürdőszoba berendezését, még kedvezmények nyújtásával is, mozdítsuk elő. Általában pedig hajtsuk végre a közegészségügyi törvényt, bocsássunk hatóságaink rendelkezésére megfelelő eszközöket, mert a törvény jó, sőt amikor készítették korát is megelőzte, napjainkban meg éppen beválik.
