Magyary Szulpicz: Esztergom a tatárjárás korában (1877)

55

törekvéseik legkiválóbb emlékének, az aranybullának, több pontja soha sem lépett életbe. — Béla, a ki atyja életében ez alkotmányos ellenzéknek vezére vala, megkisérté ugyan elszedni a várak elpazarolt javait a jogtalan birtokosoktól, de eljárása olyan elkeseredést szült, a mely csak a sajói gyászos napon szűnt meg.

A tatárjárás után a viszonyok kényszerítő hatalma szükségessé tévé, hogy egyesek is emelhessenek várakat. - Ez a körülmény, s a külföldiek nagy számmal való betelepedése nagyban elösegité a külföldi intézmények hatását hazánk viszonyaira. — S nyűgöt európai szellem befolyása alatt a régi magyar alkotmány jobbágyai (joba- giones) bárókká grófokká, s a főurak területeiken valóságos kis királyokká lettenek. — Ez a befolyás teremté meg a hatalmas magyar olygar- chiát, a mely az átalakulási idő szomorú körülményei között Csákokat, németújvári grófokat, s Aporokat adott ugyan a hazának, de később az erős kezű királyok vezetése alatt hatalmassá tévé a magyar nemzetet.

Ez a befolyás semmisité meg az ősi várrendszert; ez változtatá meg az ország szolga népeinek jogi állását; ez teremté meg a „libera villa“-kat a szabad városokat.

Ez bírta az 1267-ik évi törvényhozást annak elhatározására, hogy az udvarnokok a szabad hospesek kiváltságaival élhessenek, s hogy az ekként gyarapitott városi elem képviselőinek már ne a hospeseket, hanem a „libera villau-kat a szabad városokat ismerje el ').

>) Kovachicli. Pestigia Comitiorum. 1790, 136.138. 1,