Magyary Szulpicz: Esztergom a tatárjárás korában (1877)

49

nyert, mert keresztszülői atyjának, s igy közvetve neki ajándékozták az Esztergom mellett fekvő Nyirföldet, a mint erről az 1249. november 28-án kelt s díszesen kiállított oklevél tanúskodik '). — Se férfiakat, a kik országos hivatalokat viselének, a kik közül az egyik a király komája vala, az oklevelek mindig „cívis Strigoniensis“-eknek, esztergomi polgároknak nevezik ; s Arcini 1272-ben a városnak bírája is vala.

A polgárok ily kegyelése , a milyet a következő században is ritkaságképen említ koszorús történetírónk, Horváth Mihály 2), az uj lendületet nyert kereskedés s a lakosság szorgalma népessé, gazdaggá s virágzóvá tették ismét Esztergomot.

Mint a virágzó tavaszra a májusi dér, oly lankasztólag hatott városunk fejlődésére az a rémitö hir, hogy a tatárok ismét betörni készülnek a hazába, s igy ismét romlás fenyegeti mindazt, a mit egy hosszú évtized alatt újra alkottak. - De okulva a múltakon, most már nem várták közönynyel a jövendőket, hanem erősen készülődtek, hogy az események meg ne lepjék őket. - IV. Incze pápa 1247. febr. 4-én meghagyta a főpapoknak, hogy megerősített helyekről gondoskodjanak, a hová a reájuk bizott hivő néppel együtt vonulhassanak, ha ismét veszedelem érné az országot; s az ily erősségek épitését tanácsosai és segítséggel előmozdítsák 3). — A király a haza nagyjai közöl soknak megengedte, hogy

*) Mon. I. 379 és Tab. VI. — *) Történettudományi pályamunkák. II. 250. — *) Mon. I. 365.

4