Magyary Szulpicz: Esztergom a tatárjárás korában (1877)

45

szerte a hazában a lépteit a helyreállított rend áldásai követték.

Az esztergomiak ez időben kisebb mértékben osztoztak a hazai föld sanyaruságaiban. — A mint a tatár had eltisztult a vivatlan várnak falai alól, leszállottak földult városukba; de nem siránkoztak annak romjain, hanem gyorsan eltakarítva a szörnyű csapásnak emlékeztető jeleit, kiki lakóhelyének helyreállításáról gondoskodott.— Áldott vidékük böviben lévén a szükséges anyagoknak : az Urnák templomai, a kereskedők kamarái, és a magánosok házai oly gyorsan épültek, hogy a káptalan még az 1242. év szeptemberének 29 ik napján bérbeadhatta egy köböl épült házát, a mely a latinok utcájában feküdt, bizonyos Ádám nevű füszerkereske- dönek *), és pedig oly feltétellel, hogy mindjárt az első évben két márka finom ezüstöt fizessen házbérül. — Hogy egy kereskedő oly ösz- szegért bérelt házat, a melynél nagyobbat a békességes évek áldásos idejében sem igen szoktak követelni, biztos jele annak, hogy a város ekkor már eléggé népes vala, és hogy a polgárok kincseit nem rabolta el a vad tatár. — Födél alá jutván az esztergomiak, a betegségek számos nemeitől menten maradának. — Az éhenhalás gyötrő kinaitól sem igen kelle tartaniok. — Föl- tehetjük ugyanis, hogy a midőn az ostrom visz- szaveréséhez készülődtek, bizonyára gondoskodtak a hosszabb időre szükséges élelemről.— De különben is hazánk délnyugati negyedében kevésbé dúlt a pogányok fegyvere, a pénzzel bő*) Mon. I. 344.