Magyary Szulpicz: Esztergom a tatárjárás korában (1877)
ESZTERGOM A TATÁRJÁRÁS UTÁN. A mongol csordák még 1242. aug. havában elhagyták őseink szomorú örökét, a mely pusztításuk gyászos következményeit megsinylette. — Ez év tavaszán az ellenség fegyvere elől elrejtőzött földműves nem szántott, nem vetett, a parlagon hagyott föld buján tenyésző dudvája pedig nem jutalmazta az arató fáradozásait. — A házi marhát elrablá a durva ellenség; a lakóhelyeket pedig a tűznek árja tette hamuvá. — A temetet- len hullák halmai seregestöl csalták ide a fenevadakat, a melyek alkalom adtán nem kímélték az élőket sem; a vérrel ázott földnek mirigyes párája pedig ezereknek életét oltá ki. — És igy akit az ellenség pusztító fegyvere megkímélt, az az éhenhalás, nyavalyák, fenevadak, és a döghalál veszedelmeinek valá kitéve. De a bölcs király nagyobbnak mutatkozott a helyreállítás óriási munkájának végrehajtásában, mint a hadak veszedelmeiben. — Az ö akadályt nem ismerő erélye a hazafiak drágán szerzett tapasztalásával és a tűzhelyüktől megfosztott emberek szorgalmával egyesülten las- lankint behegeszté az ország sebeit.— A johan- niták vitéz csapatától kisérve, külföldön vásárolt gabnát és vonómarhát osztogatva, a kipusztult helyekre gyarmatosokat telepítve járt és kelt
