Magyary Szulpicz: Esztergom a tatárjárás korában (1877)

39

hordták. — Mert hogy a kiket a városban értek e barbárok, azok közül igen kevés maradt életben, abban igazat adhatunk Rogeriusnak.

Azonban akárhogyan történt, hogy többen életben mardtak ; annyi bizonyos, hogy Roge- rius csalódott, a midőn nem hitte, hogy „tizenöten maradtak volna az egész városból, a kiket bent vagy künt gonoszul le nem öltek volna.“ Oklevelek bizonyítják ugyanis, hogy az örmények J), a latin hospesek közöl többen 2), Esztergom lakosságának többi osztályaiból is nem kevesen 3) életben maradának.

Látjuk tehát, hogy Rogerius elbeszélése, akárhonnan merítette azt,nem felel meg mindenben a valóságnak. - Sokkal egyszerűbb és valószínűbb Tamás, spalatói főesperes következő előadása:

„Kajdán vezér----------Esztergom alá vonula,

é

s eíkezdé a várost egész erővel vívni, melyet nem igen nehezen bevévén fölgyújta, benne mindenkit kard élére hánya s keveseket vive rabszolgaságba, mivel a magyarok minden vagyonukat a magas erősségbe hordták vala 4)“; hozzá téve hogy az esztergomiak jó része kikerülte ezt a katasztrófát.

Az ostrom leírása után Rogerius imigy folytatja elbeszélését: „A nagy úrnők pedig, a mint csak legszebben föl lehettek ékítve, egy palotába vonultak volt.- S midőn az is kézre jutandó s ők megöletendök lettek volna, a nagy fejedelem kihallgatására hivatkoztak.—Azért is mind, csak nem három százakat a városon kivül

>) Mon I. 345.—*) Mon I. 344. 354. 440. — *) Mon. I. 376. — ♦) Tam. 76.