Magyary Szulpicz: Esztergom a tatárjárás korában (1877)

36

börgésének hallatára a ßogerius említette kevélység helyében páni rettegés lépett. „Oly nagy zavar ícezde támadni a városban, és oly nagy homály boritá el őket, hogy már eszökbe sem jutott magokat védeni, hanem mint a vakok és bódultak úgy bódorognak vala. — S midőn a tatárok a fa erősségeket lerontották, gépeikkel földdel megtöltött zsákokat hajigáinak vala, hogy az árkokat betöltsék. — A magyarok és mások közül pedig senki nem merészkedik vala a sáncz párkányán mutatkozni a kövek és nyilak miatt. — S a magyarok, frankok és lombardok, kik mint egy urai valának a Városnak, észrevevón, hogy magukat meg nem védhetik, elégették a külvárosokat és a faházakat, a melyek sokan valának, egész a város palotájiig') — Számtalan posztót és ruhát égetőnek el a házakban, leöldösék a lovakat, az aranyat, ezüstöt földbe ásák és minden javaikat elrejték, s hogy magokat védjék, a palotákba vonulának. —De a tatárok megtudva, hogy minden elégett, a mivel magokat gazdagodni hivék vala, ellenök nagy dühre lobbanván, rögtön köröskörül bezárták a várost faczölöp- zettel, hogy senki ki ne mehessen, hogy kard élére ne jusson. — Aztán kezdék a palotákat víni, melyeket hirtelen megvíván, nem hiszem, hogy az igazat megválom, hogy tizenöten maradtak volna az egész városból, kiket bent vagy

') S**bó Károly ugyan fordításában azt írja : „palotájáig," de a Knauz ur által a Mon. I 342 és 343 lapján kiadott szövegben „palacia" áll.— És ezt az olvasást kel helyesnek tartanunk, mert a városnak palotája (városháza) nem volt 1284-ig. — L. M. Sion. III. 546.

i