Magyary Szulpicz: Esztergom a tatárjárás korában (1877)

35

dán vezér, a sereg egy részét magához vévén, a királyt üldözni megindula. — Először is tehát Bu- daalját égetvén föl, Esztergom alá vonula1).“ — Tehát nem Esztergomnál, hanem Budán alól keltek át a tatárok a Dunán, és Buda elpusztítása után vonultak Esztergom felé.

Rogerius szerint „alája igen kevesen ménének, hanem távolabb szállának meg és harmincig való gépet osinálának.“ - Ezt az elbeszélést igazolni látszik a Kesztölcz és Csév helységek között fekvő völgynek a mostani tótajkú lakosság által is fentartott „Tatárszállás“ neve. - E szerint tehát a Pilis erdőség tövében ütött tábort a mongol sereg, és ott kószité ama rettenetes vetögépeket, a melyek Esztergom romlását előidézték. — Onnan küldé csapatait portyázni Kaj- dán vezér, a melyek láttára üresen maradt Szent- Király, rémülve futott Dorogb,Táth, Bajon és Nyir- föld lakossága a városba, s elhagyták a prédikátorok kolostorukat és a pénzverők tanyáikat. — Hihető, hogy a magyarok maguk felgyujták e községeket, nehogy a pusztító ellenségnek védelmü! szolgáljanak a tél zordonsága ellen.

Esztergom népe rövid idő múlva bámulva látta, hogy a foglyok a város déli árkai mellett rőzséböl sánczaiknál magassabb gátat emelnek, rémülten vévé észre, hogy ama gát mögött a har- mincz vető gép elkezdé szörnyű munkáját, és sírva tapasztaló, hogy a Pilis szálfái s a kétágú nagy Hosszú Sörő és Fehérkősziklái pusztító eszközzé válának a durva ellenség kezében. — Az éjjel és napdal záporként hulló kövek tompa dü*) Tam. 76,

3*