Magyary Szulpicz: Esztergom a tatárjárás korában (1877)
34 épen a Duna beállására számitva nem kisérték meg korábban az átkelést, a mely nyáron sokkal nagyobb erőfeszítésbe került volna. - Ha a magyarok a tatár tábor irányában törték a jeget, ügy igen haszontalan rnuukát végeztek, mert ez a cselvetö nép könnyen ismételhette volna a Sajó partjánál követett és hazánk évlapjaira vérbe- tükkel feljegyzett taktikáját. — Hogy pedig az egész Duna hosszában törték volna a jeget, azt, úgy gondolom, senki sem hiszi. — Meg aztán az a sok hátrahagyott barom és ló bizonyára szép nyugodtan várta a hóval borított vidéken három napon keresztül, mig a magyaroknak tetszik átjönni értök. Különben is mi szükségük vala ily cselre a tatároknak, a kik épen Rogerius tanúsága szerint legkevésbé sem szokták kímélni foglyaikat 03 nem sajnálták lovaikat? — Nem ültettek volna-e néhány száz foglyot lóra, hogy kisértsék meg a jég tartósságát ? Bizony Rogerius elbeszélése nem szent irás. Némelyek — köztük Palugyai') és BirkÓ3 2) — azt vélik, hogy a tatárok Esztergomnál keltek a Dunán. —Honnan vették ezt az állításukat, arról nem felelhetünk. — Rogerius világosan mondja, hogy az átkelés után a tatárok egy része a királyt üldözé, „a sereg másik része pedig az említett Esztergom felé vévé útját3).“ — Tamás főesperes pedig azt irja, hogy a „szokottnál keményebb tél álla be s minden folyó viz befagyván, az ellenségnek szabad utat tára. — Akkor a vérengző Kaj- l l) M. orsz. legújabb leírása II. 5. 6. — !) Regélő 1835. 2-ik félév. 586. — •) Rog. 46.
