Magyary Szulpicz: Esztergom a tatárjárás korában (1877)

29

gyetlen szokásait ás rémitö hatalmát, a melylyel Európát felforgatni szándékoztak. ')

De szava nem vala vészharang kongása, a ruely tettre szólította volna a hazafiakat. — Inkább hasonlított az az éjféli óra rémes ütéséhez, a mely a gonoszság hajnalát jelenti. A viszálykodás ördöge nem késett széthinteni maszlagát;

— és ez süketté teve a füleket és elhomályo- sítá az elméket. - És még akkor sem nyílt fel a magyarok szeme, a midőn már fegyverre szó- lítá őket a király szava; sőt egy részük örvende a szigorú és a törvényeknek tiszteletet szerezni akaró király zavarán. — II. Endre gyámoltalan kormánya alatt hazánkfiai megszokták a királyi tekintélyt semmibe sem venni, a közjóval nem törődni; és a hosszú békességnek áldása, a jólét, átkává lön ama kornak. — Elszorul a honfi szive, a midőn olvassa Tamásnak, az egykorú spalatói főesperesnek tudósítását az akkori nemzedék felöl. — „El valának a hosszú békében puhulva, a fegyver terhétől elszokva; mert a testi gyönyörűségeknek örülvén, gyáva puhaságban satnyulnak vala; minthogy a magyarok termékeny és minden jóban bővelkedő földe alkalmat szolgáltat vala fiainak vagyonuk bőségénél fogva mértékletlen gyönyörűségekbe merülni.—Mert mi más gondja vala az ifjúságnak, mint üstökét simitgatni, bőrét tisztogatni, a férfias viseletét asszonyi piperére változtatni 2).

— A- egész napot válogatott lakomák vagy

L. Julián levelét Wenzel G. Árpádkori új okmánytár. VII k. 558. 559 U.

*) Minth i csak napjaink czipellös, napernyös, nagy- kendÖ8 ifjú urairól szóllana.