Magyary Szulpicz: Esztergom a tatárjárás korában (1877)
19 halála után, neje Alraanda és fia Perrin 1230 ban eladták az esztergomi káptalan előtt Floren - tin szebeni prépostnak 1).— Az olasz kalmárokat a vásárok élénksége vonzotta Esztergomba. — A vámnak birtokosa, az esztergomi káptalan 1215-ben árumeg- állitási jogot nyervén II. Endre királytól 2), minden kereskedő kénytelen vala a város piaczán vagy kikötőjén átvonulni s a vámot és a királynét illető harminczadot (Tricesima reginalis) lefizetni.— A kereskedők ilyenkor rendesen meg- kisérték helyben eladni portékáikat, és ennyiben igaza van Palugyaínak a midőn azt állítja, hogy : „a keletet látogató s honunkon keresztül utazó nyugati kalmároknak Esztergom volt nyug- és rakhelyük“ 3). - Kán László király idejéből több oklevél igen szép áttekintését nyújtja az akkor űzött kereskedésnek.— Ezek szerint osztrák, bajor, szász, cseh, lengyel, orosz, velenczei, franczia stb. kalmárok látogatták piaczát. — Ilyen egy egész világrészre kiterjedő kereskedés nem hagyta üresen a vele foglalkozók pénztárait, s igy az esztergomi olaszok csakhamar tekintélyes gazdaságra tőnek szert.— S ez élénk kereskedésnek már a tatárjárás kora előtt is kellett virágoznia, mert különben aligha csödültek volna Lombárdia gazdag kalmárai e városba, és aligha mondhatta volna Rogerius Esztergomot „Magyarországon valamenyi városnál különbének. *) Mon. I. 273. —Lőrinczet az oklevél „auri mallia- tor'‘-nak mondja, s ebből Knauz úr azt következteti, hogy pénzverő volt, feledve, hogy ekkor még hazánkban arany pénzt nem vertek. — Aranykováesoló, ötvös biz az. — *) Mon. I. 207.— •) Magyarorsz. legújabb leírása II. 28. 1.— 2*
