Magyary Szulpicz: Esztergom a tatárjárás korában (1877)
18 sankint a többi néposztályok közé vegyülve elenyésztek. Az udvarnokok különböző testületéinek mint pl. a pénzverőknek, tárnokoknak stb. külön mestereik (Magistri) valának, s a nádor ítélt felettük *). - Az esztergomi udvarnokoknak a szt. Lörincz egyháza körül fekvő telkeit Imre király 1202-ben a káptalannak adta, a többit 1264-ben a csuthi monostor kapta meg IV Béla királytól 2). — 1267 ben ugyancsak IV. Béla a hospesekébez hasonló jogot engedett az udvarnokoknak. — Ez időtől kezdve aztán szűnik az az éles megkülönböztetés, a melyet említettünk. A polgárok terhei jóval nagyobbak valának, mint ahospesekói.— Amellett, hogy tizedet, adót és vámot fizettek, még kézi munkával is kel le szolgálniok. Ezeken kivül még egyes nemesek, a királyi kamara hivatalnokai stb. laktak Esztergomban. A városiak egyedül a szöllö hegyeket bírták, földjeik a város határában nem voltak.— Azonban gazdagságuk képessé tette őket arra, hogy más helyütt szerezzenek jószágot. - így tudjuk, hogy Lörincz ötvösnek, a Garam mellett fekvő Kis-Tatában volt birtoka, a melynek egy része nejének, Almandának, Dániel leányának vala hozománya, másik részét pedig ö maga vette. Érdekes volna tudni, hogy az említett Dániel esztergomi polgár volt-e, vagy pedig falusi birtokos? mert ez világot vetne az olasz hospesek szellemére.— Lörincznek istakai birtokát, az ö *) Mon. I. 231. — •) Mon. I. 611.
