Magyary Szulpicz: Esztergom a tatárjárás korában (1877)

10

eme télig szabad íöldmivelök és mesteremberek számos nemei közöl kiválólag pénzverők tanyáztak e földön, s rólok nevezték el sok ideig az itt álló községet a pénzverők falujának (Villa Mo- nethariorum). A tatárjárás után ez a helység mesteremberek falva (Villa fabrorum), a XIII. század végétől kezdve pedig Kovácsi (Kovachy, Kuachy) néven fordul elő. Három egyház állott benne, és pedig szt. Mihály tőangyal, szt. János evangélista és szt. Kozma és Dömjén vértanuk tiszteletére szentelve, a melyek mindegyike külön pappal birt, a miből következtetést vonhatunk nagyságára ’). Ezt a Kovácsit Róbert Károly 1326-ban a városnak adta, és ez szt. Egyed földjével együtt képezte a város határát egész a török időkig.

Szomszédságában a szőlők között épült II. Endre király idejébe! a domonkosrendü szerzetesek egyháza és monostora körülbelül azon a tájon, a hol most az a fallal kerített nagy major van, a mely hajdan a pálosoké vala, s a melyet, — ha jól emlékezem, — gyermekkoromban Héja pajtájának hallottam nevezni. — E rendház építése már 1231-ben be vala fejezve és csakhamar a legtekintélyesebb állást vívta ki magának rendje hazánkbeli monostorai között. — Legalább erre enged következtetnünk, hogy a XIII. század harminczas éveiben a római pápák több Ízben igen fontos ügyekkel bizták meg a prédikátorok esztergomi perjelét. A monostor templomának védszentje szt. Katalin vala ; s úgy látszik, hogy ez az egyház sem kerülte ki a tatárok pusztító

») Mon. I. 576.