Magyary Szulpicz: Esztergom a tatárjárás korában (1877)

11

figyelmét, a miért is ezek elvonulása után újra felszentelték és pedig ekkor már szt. Domonkos tiszteletére. Mellette Bors ispán palotája állott '). Előtte pedig szabad térség vala és itt tartották szükség esetében a vásárokat2). Ez a szükség akkor fordult elő, amidőn a káptalannal viszálkodó esztergomi polgárok a vásárnak a város piaczán való taitását megakadályozták, vagy pedig a midőn a város egyházi tilalom alá vala vetve, a mi az Árpádok korában többször megesett.

Kovácsinak a szt. Domonkos egyháza körül fekvő részét (in districtu sti Dominici) már a régi időkben az érsek számára engedték át királyaink. Lodoraér érsek ezt 1289-ben a káptalannal, a mely e föld szomszédságában szintén nyert vagy szerzett nehány telket, elcserélte 3). A káptalan pedig részint a már ott lakó, részint az újonnan oda telepített jobbágyokból egy községet szervezett, a mely Újfalu (Nova villa) nevet nyert, a melynek bírája 1295-ben bizonyos Maiina nevű jobbágy vala 4).

A Rozália kápolna környékén az örmények földje (Terra Armenorum) és egy Örmény nevű helység (Villa Ermen) feküdt, a mely az örmény hospesektöl vette nevét.— Ezek nagyobbrészt kereskedést űztek és a többi között azon jeles kiváltsággal birtak, hogy vámot az ország határain belül sehol sem kelle fizetniük 5).— Földjüket 1281-ben Kun László király a szt. Ágoston rendje szerzeteseinek adományozta, a kik a tatárjárás után telepedtek meg Esztergomban, és l

l) Mon. I. 280. —») Magyar Sion III. 770 —*) Magy. Sion. III. 702- — •) Magy. Sion III. 933. — s) Mon. I. 346,