Zolnay László - Lettrich Edit: Esztergom - Panoráma útikönyvek (1971)

országán, hogy azokat érdemesnek tartja vázlatkönyvébe lerajzolni.) Az esztergomi román kori kőtár anyaga jól érzékelteti azt, hogy korai kőfaragó művészetünket — a keresztény világ nemzetközi formakincse mellett — az itt talált latin hagyaték is serkenthette, de jelentős helyet kaptak benne a magyarság keletről magával hozott motívumai is. Ugyanez a stílusötvözet jelent meg román kori ötvösremekeinkben és korai kódexeink miniatűréin is.

Ahhoz, hogy az esztergomvári királyi palota pompás emlékei mellett fogalmat alkothassunk az egykori Szép templomnak nevezett Szt. Adalbert bazilikának hajdani szépségéről, elég megtekintenünk a Vármúzeumban őrzött XII. századi díszkapujának, a Porta speciosának maradványait. A színes magyar és külföldi márványok használata s a tagoló és díszítő elemek arányos és nagyvonalú, de realista alkalmazása jellemzi ezt a román kori magyar művészetet.

Román kori építészetünket követően magyar földön itt jelent meg először a gótikus építészet, megelőzve a Franciaország és a Magyarország közé eső kultúrterületeket.

A román kor s a gótika nagy művei mellett igen jelentősek Esztergom reneszánsz kori emlékei is. Legszebb közülük az európai hírű Bakócz-kápolna.

Amint Esztergom újkori várostörténete a középkorinál hasonlíthatatlanul szerényebb és kisebb jelentőségű, úgy újkori építészettörténeti emlékei sem mérhetők — legalábbis minőségileg — a középkoriakhoz.

Középkori képzőművészetünk és iparművészetünk Esztergomban megőrzött emlékei semmivel sem maradnak el az építészetiek mögött. A várkastély freskói, a kincstár textíliái és ötvöstárgyai tehát országos gyűjteményeinkkel egyenértékű emlékanyag az itteni középkori kultúra magasrendűségéről tanúskodik.

A török által elpusztított középkori képzőművészetünk gazdagságára pedig az esztergomi képtár Felvidékről származó magyar táblaképeiből és szobraiból következtethetünk. A gyűjteménynek ezek adnak országos rangot.