Zolnay László - Lettrich Edit: Esztergom - Panoráma útikönyvek (1971)

Ennek a képnek méltó kiegészítője a természettel harmonikusan egybeolvadó Kis-Duna-parti sétány és a várost a Nagy- Dunától elválasztó hangulatos Sziget, Esztergom virágoskertje. Üde zöld színe, terebélyes vadgesztenyefákkal, fűzfákkal szegélyezett sétaútjai már messziről elbűvölik a látogatókat.

A látogatók a várost földrajzi helyzetének megfelelően általában észak vagy dél felől közelítik meg, de éppen a városkép változatossága miatt nem árt valamennyi útvonalat szemügyre venni.

Északi irányból a Duna-kanyar felöl jövet — érkezzünk akár hajón, akár a folyó partját Esztergomig nagyjából követő műúton —, még elevenen él bennünk a természeti szépségekben bővelkedő táj nagyszerű emléke, amikor a Vaskapu-hegy mellett kitárul előttünk a Kisalföld nyugati nyúlványának, a Dorog— Esztergomi medencének látképe, és lassan, fokozatosan bontakozik ki előttünk a város képe.

Leghatásosabban a hajón érkezők előtt tárul fel a part mentén hosszan elnyúló város, amely eleinte nagyonis falusias jellegűnek látszik. Csak a messziről és impozánsan felmagasodó bazilika ígér kontrasztként nagyobb szabású városi élményeket.

Esztergom északi része, a falusias Szentgyörgymező, szinte beleolvad a táj dús növényzetébe. Az egykor önálló község központját is csak a 48-asok terének templomtornya jelzi. A toronytól jobbra azonban hosszú, vízszintes vonalként mutat a város felé a kanonokok egykori épülete, amely az esztergomi városkép legjellegzetesebb részleteihez, a várhegyi együtteshez vezeti a tekintetünket. Látómezőnkből a Várhegy monumentális képe, a meredek — talán még a lőportól kormos —, fekete sziklákon magasodó ősi bástya és a felette emelkedő bazilika lassan kiszorít minden más elemet.

A tulajdonképpeni város, a pilisi hegyek zöld karéjában csak akkor jelenik meg szinte váratlanul, midőn elérjük a Várhegy meredek foka alatt álló Prímási palotát.

Hasonló, ámbár közel sem olyan nagyszabású a megérkezés

66