Zolnay László - Lettrich Edit: Esztergom - Panoráma útikönyvek (1971)
A következő évben azután Esztergom kuruc érzésű magyar polgárságát is súlyos megtorlás érte: a fiskus 69 esztergomi család vagyonát, az 1950 forintra becsült Bottyán-féle vagyonnal együtt elkobozta s labanc kézre juttatta. A város vissza- magyarosodása azonban Bécs szándéka ellenére is megindult. A középkori Esztergomot környező falvak a török hódoltság után már nem települtek újjá, de a város helyén az újkorban négy község éledt fel. A királyi város polgársága számára ezért rendkívül kevés volt a lehetőség a terjeszkedésre. A XVIII. század eleji földhiányról, mely az iparosodás felé terelte az esztergomiakat, ezeket írta Bél Mátyás: „A mostani város a régebbinek romjaira telepedett rá, de sokkal kisebb kiterjedésben. Hosszúsága ugyanis alig ezer lépés; áz egykori város többi részén szántóföldek vannak. A várostól délre eső terület szántóföld ugyan, de egynegyed mérföld- nyi kiterjedésben csak épületromok borítják. Ha ezt a romos területet be nem vetnék, nem is volna lehetőségük a földművelésre.” Mindenütt középkori rommaradványokra építkeztek a polgári Esztergom XVIII. század végén meginduló újjáépítésekor is. Az újkori Esztergom utca- és háztömbrendje azonban, mint az ma is megállapítható, a Víziváros kivételével nem követi a középkori utcarendet. Esztergom városképének kialakítását nagymértékben befolyásolta, hogy a vár és a város országos súlyú politikai és főleg gazdasági hatalmassága, az érsekség és a káptalan Nagyszombatból, illetőleg Pozsonyból a XVIII. századi országgyűlések követelései ellenére, csak 1820-ban, mintegy száznegyven évvel a török kiűzése után tért vissza ősi székhelyére. Ezt megelőzőleg azonban, amikor Mária Terézia 1763-ban visszaadta Esztergom várát az érsekségnek, Barkóczy Ferenc érsek nyomban hozzáfogott egy új főtemplom építésének előkészítéséhez, a munka azonban Barkóczy halálával abbamaradt. A török uralom megszűnését követően megindult a megyei igazgatás is. A vármegye régi nemessége azonban annyira megfogyatkozott, hogy 1700 táján a családfők számát összesen ötven- re becsülték. Az eltűnt középkori nemesi családok helyébe az érsek-főispánok bevándorolt hivatalnok nemessége került. 57
