Zolnay László - Lettrich Edit: Esztergom - Panoráma útikönyvek (1971)

A király ezért a vár északi oldalát a régi királyi palotával együtt az egyháznak véglegesen visszaadta, és 1256. december 17-én kimondotta: „polgáraiknak pedig megadjuk a jogot arra, hogy alapítsanak várost annak régi, hagyományos helyén”.

így azután Esztergom polgárai nekifogtak hamvába holt városuk feltámasztásának. Korábbi székvárosát azonban a Budára költözött IV. Béla sem tudta feledni: 1270-ben, végakarata szerint, a mai belvárosi Öregtemplom helyén álló, hajdani ferences kolostor templomába temették. Ismeretlen sírja valahol a mai Bottyán utca s a Pór Antal tér között várja feltárását.

A város újjáépítésével egyidejűleg feltámadtak újból a híres esztergomi vásárok is. Nézzünk meg egy ilyen esztergomi sokadalmat az 1280-as évek táján.

Dorog felől a budai országúton jövet már a városfalak előtt óriási porfelleg fogad. Paripák, igás- és hátaslovak, szarvasmarhák, disznók, juhok, kecskék a városárkon kívül — valahol a mai Kerektemplom táján — az állatvásártéren cserélnek gazdát. Benn a város piacán, a mai Széchenyi tér körül posztó, lenvászon, fa- és cserépedények, kovácsolt vas szerszámok, bőrből varrt lábbelik, cifra bundák, subák, dolmányok, szekerek, hordók, remekművű fegyverek, vértek várják a vevőket, s a közelben viaszt, mézet, gyertyaneműt és méhsert kínálgat- nak. Egy kőház falánál lehajtott fejű emberek: embervásár ez, itt eleven árura, szolgákra megy az alku.

A lacikonyha mellett húros hangszerek meg dudák közepette vándor énekmondók, igricek és regősök tréfálkoznak. A kőházak boltjaiban a pénzváltók finom mérlegen ezüstöt, aranyat méricskélnek. A kapu aljában külföldi posztók mellett keleti szőnyegek, aranyhimes kézimunkák csábítják a vevőt. Az arany- és ezüstneműt azonban már benn a kőházakban árulják az ötvösök.

De a piacra hozzák portékájukat, a Kis-Duna haltartó viváriumai- ból az Esztergom környéki halászok is. Micsoda bősége van itt a legjobb halfajtáknak! Ni, mennyi a bámulója a távoli tenger dunai vándorának, a hat-nyolcmázsás víziborjúnak, az eleven vizának! Ilyen országban bizony nem nagy sanyarúság a böjt! De sózott hal, sajt, vaj, zöldség, keleti fűszerszám, vágott állat, só, állatbőr, deszka, épületfa is akad bőven. S hogy a sokadalom porától megtisztuljon a vásár látogatója: a jánosvitézek hévízi fürdőjében vígan megmártózhatik. Aki meg a belső portól óhajtja leöblíteni a torkát, az Tar Péter albergátor uram söntésében jófajta hegyfarki, neszmélyi vagy kusztosi hegylevet talál.

41