Zolnay László - Lettrich Edit: Esztergom - Panoráma útikönyvek (1971)
A régi királyi város, amely az érseki Vízivárostól a múlt század végéig jogilag is elkülönült, a Kis-Duna-partra támaszkodott; alapterülete mintegy 500x400 méteres félkör volt. A királyi város északi határát a korai középkorban a mai Mártírok útja, keleti városárkát a mai Zalka Máté út, déli határát a mai Kun Béla és a Beloiannisz utca alkotta. Nyugati, természetes határa a Kis- Duna volt. A ferencesek egykori, XIII. századi kolostora a Duna-parton, a mai Pór Antal téri „öregtemplom” helyén már városvégi településnek számított. Ettől délebbre a régi város falain belül nem ismerünk román kori települést. A korai középkortól fogva már csakis déli irányban terjeszkedő város legkésőbbi déli városfala a mai Rudas László út (Árok utca) irányában helyezkedett el. A királyi várost XVI. századi metszetek szerint észak—déli irányban egy főút szelte át. Déli kapuja a budai nagy útra, északi kapuja a Várhegy felé nyílt. Déli részén, legrégibb épületei közé tartozott a mai Tanácsháza (Széchenyi tér 1.) táján a kereskedők védőszentjének, Szt. Miklósnak, 1156-ban már fennálló plébániája, valamint a város északi részén a mai Széchenyi tér és Mártírok útja szegletén levő másik plébániatemplom. Ezt Szt. Lőrinc vértanú tiszteletére emelték. A múlt század végén feltárt alapfalainak műformái szerint a XI. században épült. A Szt. Miklós plébánia kerületét zömmel a Flandriából, Franciaországból és Itáliából bevándorolt kalmárok lakták, ők voltak a régi királyi város kiváltságos latinusai. A Szt. Lőrinc plébánia körül viszont a XII. század végéig a királyi udvamo- kok városrésze helyezkedett el. Központja egy nagyméretű kőpalota volt, amelyet okleveleink a XII. század végétől „Zenia palotája” néven emlegetnek. (Ennek az épületcsoportnak egyik tartozékát 1959—-1960-ban tárták fel, a Széchenyi tér 18. sz. épület alapozásakor.) Most pedig vessünk egy pillantást a város akkori központját körülvevő középkori településekre. Esztergom régi, ma már vele egybeolvadt települései közül 1231- től okleveles emlékeink szólnak a zöldmezei Szent György prépost28
