Zolnay László - Lettrich Edit: Esztergom - Panoráma útikönyvek (1971)
az írott történetírás fényébe. És bár saját írásuk nem maradt fenn, róluk már az egykorú írott kútfők is megemlékeznek. RÓMAI LÉGIÓK A DUNA MELLETT Időszámításunk első századában Róma légiói szállták meg az akkor Pannóniának nevezett Dunántúlt, azzal a céllal, hogy a Duna természetes határvonalával, a „limesszel” biztosítsák a birodalmat a népvándorlás északról dél felé áramló új, nyers erejű népeivel szemben. E hódítással egyidejűleg vette kezdetét az itt talált kelták „rómaiasításának” több évszázados folyamata. Számos más emlékkel együtt Esztergomban erről tanúskodik néhány sírkő, köztük Solvának, Jucundus azal törzsbeli kelta főember ifjan meghalt leánykájának sírkőtöredéke. Ezt jelzik a szentgyörgymezei Duna-parton s a Vízivárosban talált római kori településmaradványok is. Itt a késői kelta cserépedények formavilága egybeolvad a korai pannon—római edénytípusokkal. A római hódítás időszakáig vezethető vissza a város első fennmaradt elnevezése is. Az ókor rómaija ugyanis, aki időszámításunk I. századától a hunok V. század eleji hódításáig a Duna mentén védte birodalmának északi határát, Esztergom ókori városelődjét Solvának nevezte. A város középkori latin neve Strigonium volt, szláv neve máig is Ostrihom. Esztergom német megjelölését, a Garam folyó nevével egyező Gran nevet, időszámításunk után 170 körül a város környékén hadakozó római császár, Marcus Aurelius Antoninus vetette pergament- re. Ő görög nyelven írt ,,Elmélkedései”-nek második könyvét „prosz- tó Granua”, azaz a Garam mellől keltezte. A város későbbi, német elnevezése tehát ezzel a világirodalmi értékű művel jelenik meg először. A régészek szerint az esetleg Solvával azonosítható ókori Esztergomot két — a maival lényegében azonos nyomvonalú — országút kötötte be Pannónia ókori úthálózatába. Az egyik a mai pilismaróti országút irányában vagy a Bánomi-dűlőút helyén haladt a Duna menti központ, Aquincum felé. A másik 19
