Zolnay László - Lettrich Edit: Esztergom - Panoráma útikönyvek (1971)

cék lapulnak. E hegyeknek nevezett dombok lábainál a város ódon házait új, ma is épülő, modern lakótelep koszorúzza. A dombok mentén a szemhatárt a 404 m magas Vaskapu zárja le.

Délkelet felé terül el a történelmi város. A történelem során hol Királyi-városnak, hol pedig Bel-, öreg- vagy Rácvárosnak nevezték. E hosszan elnyúló városrészt északon a Várhegy és a Szent Tamáshegy, keleten az Arany-hegy és a Kálvária-hegy, nyugaton a Kis- Duna, délen pedig a gyéren lakott Szérűk és Laposi-földek veszik körül. Igen szép a kilátás dél — délnyugat felé, ahol az ezüstös csillo- gású folyam nagy ívben tűnik el a hegyek lábainál, s távolba röpteti tekintetünket. A felső-dunai ipartelepek: Nyergesújfalu, Lábatlan, Tokod gyárkéményeinek füstje felett a Gerecse-hegység ormai emelkednek. A Tát és Esztergom közötti hatalmas lapályon túl — dél felé — Dorog gyártelepei látszanak.

Nyugati irányban a Duna túlsó partján, a folyó két oldalán megmaradt hídrészek mögött Sturovo községet (magyar nevén Párkányt) látjuk. Az utóbbi években épült fel hatalmas új gyártelepe: a papír- és cellulózgyár. Tekintetünk a Duna folyását észak, majd északkelet felé követve Párkányon túl a Garam (Hron) torkolata felé kalandozhat el, s a kanyar után tovább követheti a folyót a Börzsöny és a Pilis hegyei között. Kelet felől a Felsőfokú Tanítóképző Intézet tömbjének homlokzata tűnik a szemünkbe.

Búcsúzzunk el most egy időre a gyönyörű panorámától, és folytassuk sétánkat a hajdani palotában. Keressük fel a kápolna melletti első termét, az úgynevezett Erények termét, amely a reneszánsz korban Vitéz János érsek dolgozószobája volt. Keresztboltozatát a bolygók s az állatkor jegyei ékesítették, beszédes bizonyítékául lakója csillagászati érdeklődésének.

A terem oldalfalának XV. századból származó freskói — amelyek után a terem mai nevét nyerte — a „sarkalatos erények”-et s a reneszánsz művészek által annyira kedvelt antik diadalmenetet ábrázolták. Az Erények freskóiból négy jelképes ábrázolás maradt meg: a Prudentia (bölcsesség), Temperantia (mértékletesség), Fortitudo (erő) és Justitia (igazságosság) képe. Kortörténeti érdekességük, hogy Fortitudo kezében XV. század végi magyar gerezdes buzogányt tart, s a Justitia-képen egy középkori barát alakja is felfedezhető. E freskók készítőjét a kutatók azzal az Albert festővel azonosítják, akit 1494-ben emlegetnek Hyp- polit érsek esztergomi számadáskönyvei. A Justitia-képen bekarcolt arab írásjegyeket látunk: Piri aga esztergomi dizdár (várparancsnok) nevének jele ez, 1594-ből. Az egymást váltó török és német katonák itt ugyanis a szó szoros értelmében kardjuk hegyével írták be a nevüket a „történelembe”. Négy évvel Piri aga után — közvetlenül a palota

Il8