Zolnay László - Lettrich Edit: Esztergom - Panoráma útikönyvek (1971)

lm én már meghalok,

S nehéz, hogy nem látok Szabadságodban módot;

Mert akit vitézül Anya világra szül Hogy igazgassa jódat,

Nem szólhat dolgodhoz,

Ha szól, haragot hoz,

S félben vész, amit mondott.

A XVII. század végvári harcaiban nem tollal, hanem vérrel írták a magyar történelmet. Esztergom táján születtek meg a század vége felé vitézlő Vak Bottyán népmeséi alakjának — valóságon alapuló — legendái. De Bottyán János emlékét magának Rákóczi Ferencnek Emlékezései is megőrizték:

„1705-ben a Duna másik oldalán a félszemü Bottyán tábornok parancsnokolt. Ő hajdan deák volt s egy jezsuita kolostor kapusa, de katonává lett, és olyan vakmerő csatákat vívott a török ellen, hogy ezredessé emelkedett a császár seregében. Sem születése, sem neveltsége nem lévén, igen nyers modorú, de józan, éber figyelmű és fáradhatatlan volt; szerette a népet, s a nép is rendkívül szerette őt, mert katonáit szigorú fegyelemben tartotta, de igazat szolgáltatott nekik mindenben, amiben igazuk volt. A rácok különösen féltek tőle, a németek azonban olyannak ismerték amilyen volt. Jól értette a dunai hajók építésmódját is, és nem egyszer maga is hajóács-szekercét ragadott a kezébe . . .” Esztergom csak a XVIII. század derekán kapcsolódott bele az újjáéledő magyar irodalom és tudomány életébe. Része volt ebben a jezsuita, majd bencés gimnáziumnak is. Tanárai sorában ugyanis olyan neveket olvashatunk, mint Kőszegi Rajnis József (1741—1811), Révai Miklós (1749—1807), Kultsár István (1760—1828). Közülük Rajnis József a költő, esztéta és nyelvész, majd a keszthelyi Helikon igazgatója, irodalmunk újjászületésének egyik előharcosa volt. Révai Miklós írói

98