Emlékirat az esztergomi városi Szent Imre gimnázium védelmében (1942)

5

ügy lényegét elhomályosítani s a polgárságnak ebben a kérdésben egységes közvéleményét bizonyos fokig megzavarni sikerült.

A lefolyt utóbbi 20 év alatt az iskola fennmaradásának kérdése állandóan ott lebegett az időközben gimnáziummá fejlődött volt reáliskola fölött. Más iskola ilyen szerény anyagi körülmények között, a felsőbb hatóságnak a fenntartására irányuló ilyen csekély hajlandósága mellett, egyeseknek : érdekelteknek és illetékteleneknek kulissza mögötti romboló agitációjától nyugalmat feltételező munkájában állandóan zavarva már régen megbénult, lecsökkent, elsorvadt volna s ezzel a probléma önként megoldódott volna. Ezzel szemben : a mi iskolánk épen az utolsó 20 évben fejlődött a legszebben. A szülők nem vonták meg tőle bizalmukat és szeretetüket és szívesen küldik oda gyermeküket, aminek folytán tanuló-létszáma a húsz év alatt majdnem megkétszereződött. Az iskola pedagógiai munkája épen az utolsó 20 év alatt részesült a legszebb elismerésben a felsőbb tanügyi hatóságok részéről. Az iskolafenntartó közönségnek hivatalos képviselete, a városi képviselő- testület pedig többször is, ismételten leszögezte azt az egyenes álláspontját, hogy a mai polgárság elődeitől 85 évvel ezelőtt lelkesen alapított, s azóta sok nehéz áldozattal fenntartott és kifejlesztett, működésében kifogástalan, a tanulók számában lényegesen meggyarapodott s további lehetőségekkel is biró középiskoláját, a jelenlegi városi Szent Imre-gimnáziumot, egyszerűen feladni, megszüntetni, s ezzel a régi polgárok minden áldozatát megtagadni és megsemmisíteni nem hajlandó, hanem szeretettel és megbecsüléssel ragaszkodik 85 év munkájának, áldozatának szép eredményéhez, amelyhez az államhatalom csak kevéssé segített. A képviselőtestület ezen ismételt nyilt és határozott színvallása hangsúlyozza, hogy állásfoglalása nem irányul semmiféle más iskola, intézmény ellen, sőt kívánatosnak tartja és örömmel veszi ilyenek létesülését, mint a város fejlődését előmozdító tényezőkét, de lemondani a saját jól felfogott létérdekében semmiről sem akar, mert az ilyen lemondás a város szellemi és anyagi elszegényedésére vezetne. Esztergom város úgyis eleget veszített már intézményeiből az utóbbi hetven évben (törvényhatóság, törvényszék, fűtőház, csendőriskola, tiszti üdülő stb.) s helyettük újakat alig kapott. (Esztergomban nincsen egyetlen állami iskola, állami intézmény sem a legszükségesebb hivatalokon kívül.) Aki ezen a városon őszintén segíteni akar, az ne szüntessen meg, ne vigyen el innen a polgárság verejtékes áldozatkészségéből létesült és fenntartott egyetlen intézményt sem, hanem hozzon ide, tartson fenn itt a saját erejéből újat, többet. Kimondta a képviselőtestület azt is, hogy a nehéz áldozatokat tovább is viselni kész a jobb jövő, a megértőbb államhatalom eljövetelének reményében.

Hisszük, hogy lesz majd kormány, amely Esztergomnak, a magyar kereszténység közel ezeréves bölcsőjének, a magyar művelődés ősi