Emlékirat az esztergomi városi Szent Imre gimnázium védelmében (1942)
54 marább állani fog az iskola új, modern épülete, amelyben az intézet 10Ö éves fennállását Esztergom egész társadalma osztatlan lelkesedéssel és örömmel fogja meg ünnepelni." Az „Esztergom és Vidéke" c. lap ugyanezen évi jún. 16-iki számában három hasábos tudósítást közöl az intézet 75 éves jubiláris ünnepségéről. A tudósítás bevezetőjében írja : „Hetvenöt evvel ezelőtt Esztergom városa áldozatkészségéből nyílt meg a reáliskola ... A hetvenöt év azt jelenti, hogy a reáliskolának volt, van és lesz létjogosultsága, volt, van és lesz rendelteteése a város kultúrális és művelődési életében. Megfelelt és bevált rendeltetésének, szükség van rá, olyan munkát végzett, amely maradandó, amelyet a mi esztergomi életünk megkívánt ... Szerényen, hivalkodás nélkül dolgozott 75 éven keresztül a reáliskola. Szerény volt mindig, szerény ma is, de annál gazdagabb eredményekben és erkölcsi javakban. Olyan szerény és csöndes volt mindig, küzködő, türelmes, sok bajjal és gonddal megbirkózó, mint maga a város is. Lobogott, mint a magyar boldogulás és kereste a megállapodást mindig. Dolgozott, fáradozott, hogy szépei, nemeset alkosson, hogy igazi esztergomi hajléka legyen az esztergomi tudásnak és műveltségnek. De vándorsorsra rendelte a sors, vándorolnia kellett, mint a magyar boldogulásnak : se itt, se ott nem lelte meg azt, ami rangot és méltóságot biztosít. A reáliskola rangja és méltósága 75 éven keresztül, a mai napig mindig a munka, az önzetlen fáradozás, az emberfaragás művészete és a nemes becsületesség volt. Szerényen meghúzódni, bárhol, bármelyik ócska fedél alatt, csak helyet kapni, mert a tudomány a palotában is, a kunyhóban is, a szabad ég alatt is, lakoma vagy szárazkenyér mellett is tudomány. Nemzetinek, hazafiasnak, becsületesnek, erkölcsi igazságosnak lenni csak egyféleképen lehet, akár szegények, akár gazdagok vagyunk. Ebben a szellemben folyt le hétfőn délelőtt az ősi vármegyeházában a reáliskola 75-ík évének jubileumi ünnepsége. Az ünnepség méltóságát, jelentőségét kifejezésre juttatta, hogy Dr. Serédi Jusz- tinián bíboro's-hercegpimás is megjelent a jubileumon ..." — — A Magyar Sión című „katolikus politikai és társadalmi lap“ 1941. évi augusztus 12. számában kemény hangon utasítja vissza az egyik szélsőséges irányzatú budapesti lapnak „Iskolaháború Esztergomban“ c. cikkét. „Teljesen elítélendő ez az eljárás, amely ily módon az egész ország előtt meghurcolta Esztergom városának ezt a legszemélyesebb ügyét s úgy mutatta be az ősi katolikus kultúrvárost, mint valami kultúr - nívótlan, a mai gyorsabb életütemben lemaradt „vidéki várost“. Ha valaki elfogultság nélkül olvassa ezt a magyar közéletbe dobott cikket, kétségtelenül észreveszi a ferdítést, az elhallgatást és a célzatosságot. Esztergom városnak jogos önérzettel kell visszautasítani minden ilyen erőszakolt, vádszerű hangot, mert ez az egyik ősi magyar kultúrközpont- nak sérelmét jelenti." Kifejti a továbbiakban a cikk — mikor az illetékesekkel való tárgyalalás felvételét jelenti — hogy „a városnak — különféle okok miatt — szüksége van a városi gimnáziumra." A módosításra vonatkozó javaslatokat pedig eképen foglalja össze : „Esztergomban mindössze két nyilvános gimnázium van : a bencéseké és a városé. Ezekre a város nagysága és a környék miatt szükség van, tehát a városi gimnázium beszüntetése egyáltalán nem kívánatos, sőt káros lenne. Már csak azért is, mert egy meglevő, hasznos, elismerten jó szellemű intézetet, amely eddig is jól bevált, a magyar kultúr törekvések ellen elkövetett súlyos hiba lenne feloszlatni.“ Elismeri aztán a cikk a gyakorlati iskolát kívánó rétegek óhajtásának méltányosságát is, amelyet úgy gondol megoldhatónak, hogy egy új polgári iskola létesülne és a városi gimnázium felső tagozata mellett — mint pl. a debreceni piarista
