Emlékirat az esztergomi városi Szent Imre gimnázium védelmében (1942)
55 gimnáziumban párhuzamosan egy kereskedelmi középiskolai tagozat is bevezettetnék. „Természetesen — mondja a cikk befejezése — Esztergom város ügye nemzeti ügy lévén, fölötte kívánatos, hogy a város anyagi terhei, amelyek a nemzet kulturszolgálatában tetemesen megnövekedtek, az új iskolatípusok felállításával már ne nőjjenek, hanem állami támogatással egyensúlyban tartassanak.“ S végül álljon itt a „gyakorlati iskolát“ követelők legilletékesebb képviselőjének, az Esztergomi Kereskedelmi Társulatnak állásfoglalása a miniszteri rendelet nyomán támadt iskolavítában. A nyilatkozat előbb ismerteti azt a tevékenységet, amelyet a Társulat alapszabályainak 4. §-a értelmében eddig kifejtett a kereskedelmi szakoktatásnak a mai színvonalra emelése érdekében, aztán a következőképen szögezi le álláspontját a városi gimnáziummal kapcsolatban : „Annál fájóbban látja (a Társulat), hogy ennek a kérdésnek megoldását összefüggésbe kívánják hozni egy nagymultú városi középiskola leépítésével. Az Esztergomi Kereskedelmi Társulat soha nem talált, mert nem is keresett összefüggést e két kérdés között. Társulatunk nem úgy látja ennek a kérdésnek igazán helyes megoldását, hogy egy intézményt szüntessen meg azért, hogy egy újabbat létesítsen.“ A megoldás megkönnyítésére javasolja, hogy „a kereskedelmi szaktárgyakon kívül városunk középiskoláinak tanárai taníthatnák kezdetben az u. n. nem kereskedelmi tárgyakat. Nem olyan kérdés ez tehát, amely megoldható ne volna anéíül, hogy egy nagy múlttal biró más középiskolához nyúljanak.“ A megoldás módozatainak megtárgyalását azzal fejezi be a nyilatkozat : „A kereskedelmi középiskola kérdését tehát az előbb vázolt elgondolásban kellene a megvalósulás stádiumába vinni. Egy meglevő intézetet megszüntetni és helyébe egy másikat felállítani nem jelent fejlődést a kultúrpolitika terén ; a régi és jól bevált iskola mellé és nem helyébe kell az új iskolát építeni !“ (Esztergom és Vidéke, 1941. évi augusztus 9-í számában.) Már most joggal kérdezhetnők : ha még a gyakorlati iskolát követelők legilletékesebbje, az Esztergomi Kereskedelmi Társulat sem kívánja a városi gimnázium megszüntetését, átszervezését, sőt károsnak, fejlődésellenesnek tartja az ilyen eljárást, akkor miféle érdeket szolgál az ismertetett minisztériumi rendelkezés ? És miféle gonosz szándék bujtogat itt felelőtlenül és büntetlenül a közérdek leplébe burkoltan Nyilt levelekkel és szélsőséges lapok hasábjain, megbontva egy város társadalmi békéjét ? * * * Befejezésül vázoljuk fel városunk helyzetképét és a jövő fejlődéslehetőségének irányvonalait. Esztergom, hazánk egykori királyi székvárosa, a múltban és a jelenben egyaránt egy nagy környéknek történelmi és kultúrális centruma. Közgazdasági erőforrásait azonban, főleg a kiegyezés óta, a folyton fejlődő főváros hatalmas vonzó ereje leköti. Már az első világháborút megelőző békeévekben is súlyos anyagi gondokkal küzdött, s ezek enyhítése körül csak ritkán tapasztalhatta a váltakozó kormányok segítő jóindulatát. Másrészt a rohamosan fejlődő főváros magas kultúrája serkentőleg hatott és hat ma is messze vidékre, így Esztergomra is, amelynek megnövelte kultúrigényeit, ezeknek azon-
