Emlékirat az esztergomi városi Szent Imre gimnázium védelmében (1942)
53 Reáliskolájának nem adott semmiféle különleges szervezetet, hanem elismerte az összes vonatkozó törvények és rendeletek joghatályát s ezzel önként gyakran jelentékeny anyagi megterhelést vállalt. A városnak kulturális intézményeivel szemben tanúsított áldozatkészségét bizonyítják továbbá a 21. oldalon már felsoroltak is (u. m. a bencés gimnázium épületének, az érs. nőnevelő-íntézet részére kisajátított teleknek költsége, két új elemi iskola építése államsegéllyel, a felekezeti iskolák segélyezése, az erdészeti szakiskolának átengedett épülettömb stb., stb.). Mindezek meggyőzhetnek mindenkit arról, hogy mennyire méltányos a város közönségének azon álláspontja, hogy egyrészt az iskolaügyi terhekben eljutott már teljesítőképessége határáig, másrészt, hogy jogosan kéri és várja az államtól a nagyobb mérvű megsegítést és új intézményeknek állami költségen való létesítését. * * * Hiányos volna fejtegetésünk, ha nem mutatnánk rá a közvéleménynek a város középiskolája ügyében tanúsított állásfoglalására is. A közvéleménynek legközvetlenebb szerve a helyi sajtó. A múltból csak két idézetet iktatunk ide. Az Esztergom c. lap 1932. évi június 12-iki számában vezércikket közölt ,,A reáliskola 75 éves jubileumára“ címmel. A cikk lényegesebb részei : ,,75 év előtt nyílt meg az intézet igen szerény keretek között és fejlődése mintegy hőmérője volt Esztergom város kultúrérzékének. Olyan iskola volt, amelyet az esztergomi polgárságnak kellett fenntartania s ha volt, aki lelkesedést tudott a polgárokban kelteni a kultúra ügyei iránt, az iskola is nagy lépésekkel járt a fejlődés útján, máskor pedig stagnált és betegeskedett. A legutóbbi években is a reáliskolán akarták egyesek a város szanálását elkezdeni, mintha ez volna a legnagyobb és legfeleslegesebb tehertétel a város kiadási rovataiban. Pedig a város kultúréletében a mait és a jelen egyaránt igazolja a reáliskola létjogosultságát. Mindazok, akik betekintést nyerhettek az iskola belső munkájába, megelégedéssel láthatták, hogy az intézet a rendelkezésére bocsátott elég szűk keretek között oly kultúrmunkát végez és oly kultúrhivatást tölt be, amely ha megszűnnék, Esztergom nagy szellemi értékkel lenne szegényebb. A reáliskola tanári testületé a város intelligenciájának minden időben a színe- javát alkotta . . . Meg kell hajtanunk az elismerés zászlaját ama tudós és tekintélyes tanárok emléke előtt, akikről ma is tisztelettel szól minden esztergomi ember, de különösen az egykori hálás tanítványok nagy serege. Az egykori tanítványok névsorán végigtekintve, azt látjuk, hogy akik közülük Esztergomban maradtak, mind tisztes, tekintélyes, szorgalmas és a műveltség iránt érzékkel bíró polgárok. Egvik-másik volt reálista Budapestre került s ott értéke a főváros társadalmi életének. Vannak az egykori esztergomi reálisták között híres emberek, nagy művészek, neves írók vagy közéleti kapacitások. Van közöttük sok intelligens iparos és kereskedő, akiknek ma a gyermekei járnak a reáliskolába, hogy egykor majd követhessék apáik nyomdokát becsületben, szorgalomban. Isten- és hazaszeretetben. Mert hogy apáik talpig derék emberek lettek, abban az intézetnek igen-igen nagy része van. Egy nagy kívánnivalónk van csak a reáliskolával kapcsolatban, amely azonban ezidőszerint szinte kivihetetlen ábrándképnek látszik, pedig pár év előtt még könnyen megvalósulhatott volna : az intézet mai pedagógiai, szellemi nívójához méltó modern, önálló iskolaépület. Ámbár a mai tanári testület nagy körültekintő gondossággal és munkával sok tekintetben felejtetni tudja, hogy a mai iskolaépület, amely 75 évvel ezelőtt talán még palctaszámba ment, a mostani követelményeknek már nem megfelelő. Remélni merjük, hogy a mai lehetetlen gazdasági viszonyok elmúltával miha
