Emlékirat az esztergomi városi Szent Imre gimnázium védelmében (1942)

VI

A város áldozatkészsége. A közvélemény szava. A megoldás és fejlődés iránya. Befejezés.

Fejtegetéseink befejezése előtt a valódi helyzet megértéséhez szükségesnek tartjuk még annak leszögezését, hogy az iskolafenntartó város akkor, amikor hivatkozással az évek folyamán egyre növekvő iskolaügyi terheire, ismételten kérte a közoktatásügyi kormánytól középiskolája nagyobb mértékű állami segélyezését (esetleg államosítását), ezzel nem akart középiskolájától megszabadulni. Szükséges ezt azért is leszögezni, mert úgy látszik, hogy még illetékes felsőbb helyen is erre magyarázták a város ismételt kérelmét s a megszüntetés, illetőleg elhelyezés tervével — amelynek valóra válásával az iskolaügyi teher látszólag csökkent volna — a városnak szolgálatot véltek tenni.

A kérelem oka egészen más volt. Tekintettel nagy iskolaügyí terheire (az egész elemi oktatás, 1—- egy felekezeti iskola kivételével, — a tanoncoktatás, a felsőbb népoktatás mind a várost terheli, egyetlen állami iskola sincsen, a középfokú oktatás pedig részben városi, részben hitvallásosj a város ezzel csak azt akarta elérni, hogy a kulturális terhekből többet vállaljon az állam (legalább is olyan arányban, amint azt sokkal gazdagabb és szerencsésebb helyzetben levő városokban tette és teszi). Esztergom városát kultúrális hivatástudata indította arra és indítja ma is, hogy derekasan részt vállaljon középiskolája fenntartási költségeiből és csak a város többoldalú fejlődésének lehetőségét kívánta biztosítani, amikor a költségek beláthatatlan emelkedését elhárítani és a hozzájárulás terhét csökkenteni igyekezett.

Esztergom város áldozatkészségét bizonyítja, hogy 1854-ben pompás épületet emelt az akkori szerényebb méretű reáliskolájának s ennek fenntartására külön adóterhet vállalt. Mint iskolafenntartó — ki- mutathatólag 1885/1886-tól kezdve — sohasem vette igénybe a középiskolai törvény 32. §-ában megállapított minimális személyzeten elérhető megtakarítást, hanem készséggel és önként szervezte meg a negyedik rendes tanári tanszéken felül, később a főreáliskolává fejlesztéssel párhuzamosan a nyolcadik rendes tanári álláson felül is a többi (ma már 15) rendes tanári állást, abban a korban, amikor még az állami középiskolák berendezkedése is csak folyamatban volt. (Ezt sok nem állami középiskola fenntartója nem teH.e meg és ma sem teszi meg.) ')

1) Volt idő, amikor az esztergomi reáliskola volt talán az egyetlen középiskola az országban, amelyben minden tanszéket rendes tanár látott el. A családvédelem ma divatos jelszavat itt már évtizedek óta gyakorolják. Ebben az iskolában sohasem voltak „oradíjas-címzetes-helyettes" és ,,segélydíjas" okleveles tanárok.