Emlékirat az esztergomi városi Szent Imre gimnázium védelmében (1942)
30 Nagyon jól tudjuk, persze, hogy a kétféle középiskola feladata más és más, hogy tanulmányi anyaga különböző, hogy az egyik gyakorlati irányú műveltséghez és gazdasági ismeretekhez, a másik gazdasági szellemű műveltséghez és szaktudáshoz akarja hozzásegíteni növendékeit. De az átlag-szülő szempontjából mindez nem számít, mikor fia csak „latin-mentes maturá“-ra törekszik. Vegyük számba azt a körülményt is, hogy a líceum tanulóinak száma aránylag elég alacsony, s ezek legnagyobb része a líceumot épen „latinmentes“ és a középfokú életpályákra meg a szakfőiskolákra a gimnáziumi érettségivel egyenlően képesítő érettségi bizonyítványa kedvéért kereste fel, s közülök kevesen óhajtanak a líceumi érettségi után a tanítóképző-akadémia elvégzésével a tanítói pályára lépni. Önként támad az az aggodalmunk : vájjon, nem fogja-e az itt létesítendő, ugyanolyan, de a gyakorlati életben talán némileg jobban értékesíthető „latinmentes“ képesítést nyújtó kereskedelmi középiskola a líceumot a tanulók elvonásával elnéptele- níteni, esetleg alapjában megingatni ? Ez a kérdés már csak azért is tarthat számot érdemleges és körültekintő mérlegelésre, mert a líceumnak a pedagógiai követelményeknek minden tekintetben megfelelő hatalmas iskola-palotája és pompás internátusa van, az újonnan létesítendő, hozzá hasonlóan gyakorlati irányú és hozzá hasonló képesítést nyújtó kereskedelmi középiskola megfelelő elhelyezése pedig terhes gondja lesz az államnak meg a városnak egyaránt. Kár volna az érdekelt tényezőket egy nagy épület költségeivel megterhelni s ugyanakkor a líceumnak nagy áldozatok árán már felépült szép palotáját esetleg elnépteleníteni. Ebben a kérdésben természetesen semmiféle állást nem foglalunk, nem vagyunk erre hivatottak és közvetlenül nem is érinti a városi gimnázium ügyét. De a városi érdekek megóvásának és minden zökkenőtől való mentesítésének óhajától indíttatva, kötelességszerűen felhívjuk erre a körülményre az érdekeltek és az illetékesek figyelmét. Egy fix elgondoláshoz való merev ragaszkodásnál talán mégis hasznosabb a tárgyilagosan mérlegelő bölcs előrelátás. * * * A városi gimnázium-ellenes propagandának még csak egy, a megtévesztésre igen alkalmas állítását akarjuk röviden helyreigazítani : azt a felületes érvelést ugyanis, hogy semmi sérelem nem éri a reáliskolából lett városi gimnáziumot a gyakorlati középiskolává való átszervezéssel, hiszen a „reáliskola" régente „a gyakorlati életre-nevelés iskolája volt" s így csak „visszaszáll a régi jó rend", Az első reáliskolák, keletkezésük idején, a múlt század első felében tényleg gyakorlati szakiskola-féle intézetek voltak. De már az 1849-iki Thun-féle „Organisations-Entwurf“ alapján keletkezett reáliskolák (így az esztergomi is), elhagyták a szakirányt, s már az általános műveltség elemeit nyújtották a gyakorlati élet szükségleteinek figyelembevételével. A fejlődés továbbra sem a szakirány felé történt, hanem a gimnázium felé. Ennek jele volt, hogy már 1865-ben behozták a reáliskolákba a latin órákat is, mint rendkívüli tantárgyat, azon kiválóbb tanulók számára, akik reáliskolai tanulmányaik befejezésével a
