Emlékirat az esztergomi városi Szent Imre gimnázium védelmében (1942)

47

I Egy füst alatt mindjárt rámutatunk a városi gimnázium-ellenes propagandának egy másik, nem kevésbbé tetszetős s egyesekre bizonyos szempontból igen nagy hatású jelszavára : a „latin-mentes“ középiskola sürgetésére. 2) Itt azonban most nem oktatásügyi kérdésekben való elvi állásfoglalásról van szó, hanem arról a hamis beállításról, hogy ,,az esztergomi adófizetők részére nincsen helyben latin-mentes középiskola", és amikor nagy ártatlanul hangoztatja a kérdést, hogy ,,a párkányi és szentgyörgymezei gyermekek miért nem találnak Esztergomban latin-mentes középiskolát ?“, mindjárt rá is harsogja, hogy „követelünk latínmentes, matúrát adó középiskolát az esztergomi gyermekek részére is !“ — Lehet, hogy a párkányi szülők és gyermekek nem tudják, de aligha hinnők, hogy a szentgyörgymezei szülők és gyermekek nem tudnák, hiszen naponta ott mennek el mellette, hogy Esztergomban igenis van „latínmentes“ középiskola : az érseki tanítóképzőből épen a gyakorlati középiskolákat életrehívó 1893. évi XIII. t. c. által létesített „gyakorlati irányú liceum". Ha pedig még nem tudnák, akkor a röpcédulákat szerkesztők népfelvílágosító tevékenységének ezen a téren igen hálás és hasznos feladat kinálkoznék ahelyett, hogy rejtett céljaiknak ál-szélmalomharccal történő leplezésével félrevezessék a jóhíszeműeket.

Nekünk ugyanis az a sejtésünk, hogy itt, a jelen esetben egészen másról van szó. Gyanús már a többször idézett újságcikkben a polgári iskola után (!) teendő „matúra" emlegetése, annak hangoztatása, hogy a „kereskedelmi középiskolában a nyelvek közül csak a német tanulása kötelező“ s ezek összefoglalásaként a „latinmentes, matúrát adó középiskola" követelése 3) azzal az önérzetes végszóval, hogy hiszen „elvégre iskolaváros vagyunk !“ Mindezek azt a gyanút keltik a jámbor szemlélőben, hogy a „latinmentes“ jelszó itt, ebben az esetben egészen mást akar mondani, mint annak a tiszteletreméltó meggyőződésnek kifejezését, hogy klasszikus stúdiumok nélkül is lehetséges általános műveltség. Itt, a fentebb már kellő értékére leszállított „olcsó“ jelszónak méltó párjaként a „könnyu'-matura szerzésének szépen álcázott szándéka lapul meg. Az ilyen népámítás ellen minden komoly embernek tiltakoznia kell.

A polgári iskola szervezetével szorosan hozzákapcsolódik az elemi iskolához. Befejezett egészet akar adni azoknak, akik tanulmányaikat tovább nem folytatják, nem pedig könnyű előzményeket könnyű tovább- menetelre. Helytelen a polgári iskolát magasabb tanulmányok szükségyermekeit : az 1939/40. tanévben a városi gimnáziumban 327 tanuló-összlétszám után 5730 P volt az elengedett tandíj összege, a bencés gimnáziumban 493 tanuló- összlétszám után 5334 P. (Évkönyv 102. old.)

2) Az Esztergom és Vidéke helyi lap 1941. évi 69. számában a Latinmentes vagy nem latinmentes ? c. cikk utal annak káros következményeire, „ha az emberek az utcán adják egvmásnak tovább a jelszót, ha minden meggondolás nélkül veszik át egymástól, ha azok tárgyalják legtöbbet, akik nem értenek hozzá — ennek pedig az a következménye, hogy ma már egyesek úgy emlegetik a latinmentességet, mintha azt mondanák : rozsdamentes !"

3) Csakugyan nem érzi a röpirat „naiv“ szerzője az ismételten használt „latin- mentes“ és „matúra“ szavak kapcsolatának komikus voltát ? A matúrára van „latinmentes" jó magyar szó: érettségi vizsga. Vagy talán a szerző nem-latinmentes iskolában szerzett, általa mégis annyira lebecsült klasszikus műveltségét akarja ezzel fitogtatni ?