Emlékirat az esztergomi városi Szent Imre gimnázium védelmében (1942)
46 Ez az utóbbi megoldás volna a városra a legkedvezőbb s az államot sem terhelné meg túlságosan. Egészen bizonyos, hogy a 21. oldalon felsorolt városok közül nemcsak egynek, hanem többnek középfokú (esetleg egyéb) iskolái támogatásához is 70 ezer pengőnél nagyobb ösz- szeggel járul hozzá az állam. Miért ne juthatna ilyen támogatáshoz Esztergom is ? A miniszteri rendelet azt Ígéri, hogy a város iskolai terheinek viselésében „az állam az eddiginél nagyobb arányban“ akar részt venni. A „nagyobb arányú" részvétel alatt semmi esetre sem érthetett csak 8—10 ezer pengős újabb hozzájárulást, hanem, csak igazán jelentékeny újabb támogatást, több iskolát! * * * A 41. oldalon közölt költség-kimutatás a mmísztérium hivatalos számadataival alkalmat ad arra is, hogy a városi gimnázium megszüntetését sürgető könnyelmű, felelőtlen propagandának egy nagyon tetszetős s a tájékozatlanokra bizonyára elég nagy hatású fogásával is leszámolhassunk : értjük alatta az „olcsó“ polgári és kereskedelmi középiskolai oktatás szembeállítását a „drága" gimnáziumi tanítással. Az egyik helyi lapban megjelent, már idézett propaganda-cikkben olvashatjuk ugyanis : „Tájékoztatjuk egyben a szülőket, hogy a polgári iskola önmagában is befejezett egész. Ezen a réven (!) matúrát is lehet szerezni, mert a gyakorlati irányú középiskolákba való átlépésre épen úgy jogosít, mint a gimnázium. A polgári iskola után (!) megszerzett matúra sokkal olcsóbb is, mint a gimnáziumé, mert a polgári iskola elvégzése jogosít az ország összes ipari, mezőgazdasági és kereskedelmi középiskolájába való felvételre ..." A propagandának egyik, pontokba szedett sajtóterméke még tovább megy. Azt állítja az egyik pontban, hogy a polgárok adópengői „egy olyan iskola fenntartására szolgálnak", amelyet csak kis százalékban tudnak elvégezni esztergomi szülők gyermekei", s egy másik pontban latin-mentes, matúrát adó középiskolát követel az esztergomi gyermekek részére is, „mert a jelenlegi iskolákban csak kevesen tudnak végezni.“ Feltételezzük, hogy a „csak kis százalékban tudnak elvégezni“ és a „csak kevesen tudnak végezni“ kitételeket a nagylelkű röpiratszerző a pártfogásába vett „esztergomi gyerekek“ kisebb anyagi tehetőségére, nem pedig azok gyengébb szellemi képességeire értette. Nézzük a számadatokat a minisztérium itt leközölt költség-kimutatásában. Eszerint : a polgári iskola 220 nyilvános és 20 magántanulója fizet összesen 8.640 P tandíjat ; esik átlagban egy-egy tanulóra 33 P tandíj. — A városi gimnázium 1941-re előirányzott tandíjbevétele 15.000 P. Elosztva ezt a tanulók számával (330), esik egy tanulóra 47 P tandíj. (A különbözet mindössze 14 P.) A kereskedelmi középiskola 180 tanulója fizet összesen 17.640 P tandíjat, esik tehát átlagban egy- egy tanulóra 98 P tandíj. (A különbözet a városi gimnázium javára 51 P.) Ha ehhez még hozzávesszük a kereskedelmi középiskolának a gimnáziuménál jóval több és drágább tanszerét (füzetek, gyakorlóiroda stb.), könnyen megállapíthatjuk, hogy mennyi igazság szorult ennek a bőkezű propagandának kisember-védelmébe. 1) 1 1) Még egy adatot akarunk bemutatni arra, hogy mind a városi, mind a bencés gimnázium fenntartója milyen messzemenően veszi figyelembe épen a kisemberek
